| |
Szalai Júlia A szexuális felszabadulás idejét éljük, a tabu szétpukkant, volt, nincs. A szex rivaldafénybe került, és ezzel együtt egyre központibb szerepet tölt be az egyének megítélésében az, hogy jó szerető-e, hogy férfiként vagy nőként megüti-e a "kívánt szintet" az ágyban.
HIRDETÉS Az emberi értékesség megítélésében egyre nagyobb szerepet játszó jó szerető-sztereotípiának jelenségét nevezi Albert Ellis szexuálfasizmusnak. A fasizmus lényegileg az az önkényes hit, amely szerint azok az egyének, akik birtokában vannak bizonyos "kívánatos" jellemzőknek, ténylegesen magasabbrendűek, mint azok, akik bizonyos "nemkívánatos" sajátosságokkal rendelkeznek. A szexuálfasizmus az emberi értékességnek ezt a mércéjét alkalmazza a szexualitásra, a szerelemre, a házastársi kapcsolatokra. A társadalmi sztereotípiák lényegében többé-kevésbé a "fasizmus" kezére dolgoznak. Azáltal, hogy jól kidolgozott elképzelés-csomagunk van a sikeres üzletemberről, a jó tanárról, az ideális feleségről, ezek olyan standardként hatnak, amelyhez az egyedi eseteket viszonyítjuk. Attól függően, hogy a sztereotípiákba szerveződő jellegzetességekkel mennyire rendelkeznek az egyének, a szerint alkotunk ítéletet róluk, és soroljuk őket az "értékes, kívánatos", illetve az "értéktelen, nem megfelelő" kategóriába. De milyennek képzeljük a szexuális téren sikeres embert? Nyilván a szexuálisan sikeresnek mondható férfi és nő sztereotípiája (már ami a heteroszexualitást illeti) különbözik egymástól. Férfi esetében ez magába foglalja azt, hogy elsősorban minden nehézség nélkül képes erekcióra, amit hosszú időn át képes fenntartani, és végül pontosan ugyanabban a pillanatban képes eljutni az orgazmushoz, mint női partnere. Lehetőleg röviddel orgazmusa után legyen képes újra szexuális izgalomba jönni. Emellett még a legellenállóbb nőt is tudnia kell felizgatni, és izgalomban tartani úgy, hogy az gyors egymásutánban számos orgazmust éljen át, és a férfit sűrű sóhajtozások közepette a világ legjobb szeretőjének, casanovás non plusz ultrájának nevezze. Ezzel szemben a szexuálisan alkalmas nő képes rövid idő alatt rendkívüli mértékben felizgulni, és rövid közösülési időszak után könnyen eljut az orgazmushoz. Szakértő minden szexuális játékban és élvez minden nem koitális technikát, különösen a fellációt. Az ilyen nő számos elsöprő orgazmushoz képes jutni egy este folyamán, és nem vágyik többre, mikor a partnere a teljes kielégültség állapotába kerül. Casanova a partnerre figyel Az éles szemű megfigyelő számára feltűnhet, hogy a jó szerető férfi sztereotípia a nő kielégítésének fontossága köré szerveződik. (Nyilván ez abban a nemek közötti biológiai különbségben gyökerezik, hogy a férfi általában gyorsabban jut el az orgazmushoz, mint a nő, tehát igyekeznie kell a nőt is eljuttatni). Ezért ez a sztereotípia teljesítmény-centrikusságot és aktivitást sugall, hiszen a felelősséget mindkét fél orgazmusáért és ezek összehangolásáért a férfi nyakába varrja. Ezzel szemben a nőre jut az a kevésbé aktív szerep, hogy élvezetet és minél rövidebb idő alatt minél több orgazmust éljen át. Talán ez a magyarázata annak, hogy a klinikai gyakorlatban a pszichoterapeuták sűrűbben találkoznak a "janisági komplexussal", azaz a férfiaknak a szexszel kapcsolatos teljesítményszorongásával, mint ennek a női megfelelőjével. Aki fabatkát sem ér... Albert Ellis szerint a szexuális megfelelőség e fasisztikus felfogása tökéletesen irreális annyiban, amennyiben semmibe veszi az egyes emberek különbözőségének alapvető tényét. Figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy sok férfi és nő nem szexuális atléta; hogy a szexuális képességek nagymértékben eltérőek; hogy sok szexuálisan alkalmas nő nem jut el az orgazmushoz koitusz révén, és sok férfi a szexuális együttlétek során túl gyorsan elélvez; vagy hogy egyének, akik kiváló szeretők, sokszor valamilyen egyéb okból nem kerülnek izgalmi állapotba, vagy egyesek abba kerülnek, mégsem kívánnak szeretkezni. Ami ennél is fontosabb, a szexuális alkalmasság e tökéletességet felvázoló képe magába foglalja azt az előfeltevést, hogy ha valaki nem szokatlanul jó a koitális és a nemkotális szexuális játékok terén, akkor az lényegét tekintve tökfilkó, aki fabatkát sem ér. Ez a felfogás viszont semmibe veszi azt a tényt, hogy nemigen létezik olyan ember, aki minden szempontból tökéletes és eredményes, sőt még a legfontosabb szempontokból sem. Sőt számos igen értékes emberben kevés szexuális vágy él, vagy teljesen hiányzik belőle, nem jártas a technikákban, vagy hiányoznak az idevágó képességei. Mindezeknek a morális érveknek azonban a jó szerető nemi sztereotípiái fittyet hánynak, és nagyon is hatással vannak arra, hogy az egyén hogyan ítél meg másokat, illetve saját magát hova helyezi a jó szerető-nem megfelelő szerető skálán. Ezt bizonyítják egyes kutatási eredmények is, melyek a nemi élet egyes kérdéseiről való vélekedést vizsgálják. Csak a férfiaknak fontos a közös csúcspont A férfiak nagyobb arányban vallottak olyan elképzelésekről, amelyek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy teljesítményorientáltabbak saját szexuális viselkedésüket illetőleg, mint a nők. Például azzal, hogy az egyidejű orgazmus szükséges a kielégítő szexhez, a férfiaknak majdnem egynegyede (24 százalék) míg a nőknek csak 14 százaléka értett egyet. A kérdőíves felmérést interjú követte, melyben számos nő számolt be arról, hogy az egyidejű orgazmus férfiigény; számukra kényelmetlen ez, de partnerük sajnos követelménynek tekinti. A nők nagy része számára ez a szemlélet olyan irreális követelményt jelent, amit nem tudnak befolyásolni, ami a szerelmi kapcsolatban nem segíti a bensőségességet vagy a kölcsönös bizalmat. Az egyidejű orgazmus igényét megfogalmazó férfiak a jelek szerint azt hiszik, hogy hozzáértésükkel ellenőrzés alatt kell tartaniuk partnereik reakcióit és orgazmusuk időzítését. Ugyanakkor a vizsgált férfiaknak majdnem a fele (49 százalék) míg a nőknek alig több mint egyharmada (36 százalék) érzi úgy, hogy rendkívül változatos szexuális technikák szükségesek a gyönyör eléréséhez. A férfiak hajlamosabbak tehát azt hinni, hogy nagy felhajtást kell rendezni a jó szex érdekében. Kinek a gyönyöre a fontosabb? A vizsgált férfiaknak több mint a fele és a nőknek egyharmada (53 százalék és 34 százalék) jelentette ki, hogy partnerének gyönyöre fontosabb, mint a sajátja. Ennek értelmében a férfi hajlamosabb feláldozni saját gyönyörét annak érdekében, hogy "feltámassza" a nő örömét, ezt tekinti a maga elsődleges szexuális kötelességének, férfiassága csúcsának. Az interjú során kiderült, hogy vannak férfiak, akik nem túl finoman meg is fogalmazzák partnerüknek azt a követelményt, hogy nekik, a férfiaknak, képeseknek kell lenniük gyönyört szerezni szeretőjüknek, ezért a partner gyönyöre a férfi időbeosztásához kell, hogy igazodjon, különben az egész ügy tragikus véget ér. Mindez, hogy a férfiagy-diktálta forgatókönyv kárt ne szenvedjen és emiatt esetleg a szeretkezés gyatrának ne minősüljön, termékeny talajt teremt a nők számára ahhoz, hogy feláldozzák kielégülésüket és partnerüknek parancsra orgazmust színleljenek. És itt már nagyon távol járunk attól, ami az igazi bensőségesség és az őszinte öröm fogalmába belefér. A nők válaszaiból kiderült, hogy a férfiaknál kevésbé teljesítményorientáltak, ami a partner kielégítését, kiszolgálását illeti, viszont jobban aggódnak a saját orgasztikus képességeik, szexuális potenciáljuk miatt, ami a jó szerető női sztereotípiájának hatását bizonyítja a saját maguk megítélésében. Például amikor az volt a kérdés, hogy ők maguk vajon szexuális téren potenciáljuk maximumát nyújtják-e, akkor a férfiak pozitív válaszainak aránya szignifikánsan magasabb volt (56 százalék), mint a nőké (44 százalék). A következő lépésben mennyiségi kérdést tettek fel azoknak a válaszadóknak, akik saját megítélésük szerint a maximális szint alatt teljesítenek. A férfiaknak csupán 46 százaléka, míg a nőknek 58 százaléka válaszolta azt, hogy legalább 50 százalékkal alacsonyabb szinten teljesít, mint a saját maximális potenciálja. Mikor a férfiak és a nők a "jó szeretőről" beszélnek, úgy tűnhet, mintha ugyanarra gondolnának. De az imént kiteregetett szennyes alapján arra következtethetünk, hogy a férfiak és nők a nemüknek megfelelő jó szerető sztereotípiájával összhangban mást-mást értenek ezalatt, és igyekeznek is ezek szerint viselkedni, sőt önmaguk és mások értékességének megítélésében is ezt a sablont használják. Nincs unalmasabb és falcsabb dolog annál, mint amikor szeretkezés közben forgatókönyvet követünk és teljesítményt hajhászunk, ahelyett hogy végre elengednénk magunkat és hagynánk, hogy spontán kalandozó kedvünk alakíthassa a történetet. Akinek inge, vegye magára, azaz vesse le magáról a kényszerzubbonyt, mert nem arra találták ki, hogy az ágyban használjuk. HIRDETÉS Hogyan tanulunk meg szerelembe esni A legvirgoncabbak a havasalföldiek |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|