| |
Bányai Tamás Könnyű kis gáláns történetként indul, de a végén egy motel bevonásával bonyolulttá válik. Erotikus történetpályázatunkra érkezett ez a sztori is. [18+]
HIRDETÉS Önnek melyik jött be a legjobban?Jakab Sándor az észak-karolinai High Point város közelében található Night Star motel-bár-étterem kombinációban dolgozott már egy éve, persze illegálisan. Takarítóként kezdte, aztán a tulajdonos felismerte kézügyességét, s attól fogva a karbantartó szerepét töltötte be. Éppen végzett aznapi munkájával, s úgy érezte, megérdemel egy pohár sört. Tudta, hogy most van a bútorvásár, a motel minden szobája foglalt, és ilyenkor, az esti órákban a bár is zsúfolt, de arra gondolt, csak jut egy szűk hely a bárpult mellett. Átvágott a kerten, ami a motelt a bártól elválasztotta, s félúton vette észre a nőt. A magnóliafa alatt állt, félszegen, mintha testi hibáit akarná rejtegetni. Pedig fiatal volt, formás, csinos. Jakab Sándor tisztában volt vele, hogy ilyenkor, vásár idején, az örömlányok ellepik a várost, s ezt is azok egyikének vélte, akinek odabent a bárban már nem sikerült vendéget fogni. Úgy látta, a nő int neki. Előbb tétovázott, aztán mégis odalépett hozzá. Egyedül élt, s jó régen volt már dolga nővel. Helen, a takarítólány, akivel azelőtt összehozta jósorsa, már hetekkel korábban felmondott, és még a környékről is eltűnt, akár a kámfor. A nő arcára zavart, idegesnek tetsző mosoly telepedett, lesütötte szemét és szótlanul, gyengéden megfogta a férfi kezét, mintegy alkalmat biztosítva a másiknak, hogy visszaléphessen, ha akar. De Jakab Sándor már eldöntötte, hogy nem táncol vissza. Követte a nőt, aki finoman húzta magával. Közben alaposabban is szemügyre vette, s elégedetten állapította meg: jó lábai vannak, kemény húsú feneke, feszes mellei. Harminc év körülinek saccolta, a legjobb korban levőnek. Új lány, gondolta, hiszen még sohasem látta, nem ismeri a helyi dörgést, lecsúszott a vendégekről, de bevétel nélkül mégsem akar nyugovóra térni, nyilván kapóra jöttem neki. Ám legyen, kerül, amibe kerül, megengedheti magának. Érezte, hogy felforrósodik a vére. A motelszobában, ahova a nő vezette, két ágy állt. Az egyik még érintetlen, a másik megbontott, látszott, hogy valaki már feküdt benne. A bevetett ágy mellett két hatalmas bőrönd hevert. Jakab Sándor megjegyezte: – Gondoltam, hogy nem idevalósi vagy, a helyi lányokat már ismerem. A nő egy biccentéssel vette tudomásul, hogy olyan emberrel van dolga, aki a jelek szerint jártas az ilyen kalandokban. Válasz helyett vetkőzni kezdett, mintegy értésére adván, ő is pontosan tudja, mit várnak tőle. Jakab Sándor gusztálta a nőt. Tetszett neki, hogy arca cseppet sem mesterkélt, mindössze szemöldöke van a kelleténél egy parányival erősebbre kihúzva; hajának szőkesége is természetes, nem festett, ruházata divatos, drága holmi, ám cseppet sem hivalkodó. Az egész nőből hiányzott a prostituáltakra olyannyira jellemző durva, bizalmaskodó magabiztosság. A melltartóját kapcsolta ki, amikor rászólt: – Hohó! Lassan a testtel, csillagom. Valamiről elfeledkeztünk. Nem szeretem, ha palimadárnak néznek. Mi a tarifa? A nő az ágyra csúsztatta melltartóját, feltekintett, s most először szólalt meg: – Tizenöt dollár – suttogta alig hallhatóan és aggodalmasan, mint aki attól fél, esetleg rossz árat mond. Jakab Sándor elnevette magát. Ez egy kezdő, gondolta, de annál jobb. Kivette a pénzt a tárcájából, a bankókat az éjjeliszekrényre helyezte. – Hogy hívnak? - kérdezte. – Julie – felelte a nő, s anyaszült meztelenül végigfeküdt a megbontott ágyon. – Hé! – förmedt rá a férfi. – Gyere át erre az ágyra. Nem akarok egy másik vendég ki sem hűlt helyére feküdni. Julie a fejét rázta ellenkezése jeléül, s amikor a férfi már a takaró után nyúlt, hogy lehúzza az ágyról, rémülten kiáltott fel: – Ne! Kérlek, ne! Gyere ide mellém. – Mi bajod ezzel az ággyal? – Az a férjemé. Jakab Sándor elképedt. Ilyen kurvával még sohasem volt dolga. – A férjedé? - kérdezte megrökönyödve. – És hol van ilyenkor a drágalátos férjurad? – Odalent, a bárban. – Nem félsz, hogy ránk nyitja az ajtót? – Iszik a haverjaival. Hajnalig sem jön vissza. Jakab Sándor nem tudta, mitévő legyen, de vágyai már felgerjedtek, odabújt hát gyorsan a nő mellé. Julie szorosan, szinte már görcsösen magához húzta, hevesen csókolni kezdte. Jakab Sándornak ez egyáltalán nem tetszett. Érezte, hogy ez a heves szenvedély valahogy természetellenes, erőltetett, mintha a nő minden áron csak a fizetségét akarná megszolgálni. Ám, ha már hozzáfogott, be is fogja fejezni. Ahogy mondani szokták, gyorsan végzett. Ki akart kászálódni az ágyból, de a nő belekapaszkodott. – Ne! Kérlek, ne menj még el! Folytasd! Kérlek, szeress még egy kicsit! De Jakab Sándor most már határozott volt. Itt valami nincs rendjén! Nem szerette a váratlan és kellemetlen meglepetéseket, s most már igyekezett mielőbb eltűnni innen. Kapkodva szedte magára a ruháit, mit sem törődve immár a nővel, aki sírásra görbülő szájjal, könyörgő arckifejezéssel nézte őt. Köszönés nélkül, sietve távozott. Betért a bárba, és kért egy sört a bárpultnál. A közelében levő asztaltól, nagyhangú társaság közepéről egy középkorú férfi hangját hallotta. Jócskán felöntehetett már a garatra. Kiskabátja a szék támlájára vetve, nyakkendője meglazítva. Kezeit a térdéhez csapkodva, vihorászva mesélt a mellette ülőknek: – Én bezzeg nyugodtan magára hagyom az asszonyt. – mondta a részegek kihívó büszkeségével, láthatóan élvezve a rámeredő és várakozó tekinteteket. Felröhögött. – Mert frigid az istenadta. Az ilyen nőre nem kell vigyázni. Mérget vehettek rá, hogy nem fog megcsalni. Ha nem kell neki, nem élvezi, minek csinálja? Hát nem? Jakab Sándor otthagyta a bárpulton fél pohár sörét, és észrevétlenül kioldalgott a bárból, mintha legalábbis neki lenne valami szégyellnivalója. HIRDETÉS Érosz-történet a Művészetek Palotájában A ház előtt elrohanó utcakölykökkel... Hétfő, rosszul indul, jól végződik Harmónia... pfuj, utálom ezt a szót! Amanda, a hatodéves orvostanhallgató és Jani Régimódi történet – Kalifornia, 1986 |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|