| |
Martin Molnár Erotikus történetpályázatunk új szituáció-leírása. Nadinka, a 16 éves fejőlány, aki technikai kiképzést kap Torgoj elvtárstól. [18+]
HIRDETÉS Önnek melyik jött be a legjobban?Torgoj Amenidzabaj, a Szárigovszki kolhoz titkára felrakta a lábát az íróasztalra, és megpróbált rágyújtani egy szivarra, de nem találta a gyufásdobozt, azt, amelyiken fehérneműbe öltözött elvtársnők építik a szocializmust, ez volt ugyanis a kedvence. Eredeti tartalma már rég hamuvá vált ugyan, de Torgoj elvtárs szorgosan utántöltötte, és úgy vigyázott rá, mint az alsóneműje tartalmára, szóval csillogott-villogott, mint a Salamoné… Most azonban nyoma veszett. Torgoj rémületében hanyatt vágódott, a fejét alaposan beverte az irattartó szekrénybe, oly alaposan, hogy néhány percig eszméletlenül feküdt a padlón. Amikor magához tért, csak még jobban kétségbeejtette a temérdek elvesztegetett idő, melyet a szakrális gyufásdoboz keresésével tölthetett volna. Tajtékzó pofája vöröslött a kíntól, és valamely földöntúli állat hörgő zihálásával keringett négykézláb az íróasztal körül, az ereklye után kajtatva, amikor hirtelen két darab női lábszárba ütközött. Nadinka volt az, a fejőnők csoportfőnöke a többi tartozékaival egyetemben, vagyis csinos lábszárai még csinosabb combokban és pompás felsőtestben végződtek, szőke hajzuhatagáról (már) fölösleges szót ejtenünk. Nadinka orosz földről került ide a kirgiz hegyek közé, és fiatal kora ellenére magasra hágott a karrierje, pontosabban ő lépdelt mind feljebb a képzeletbeli létrafokokon, közben szigorúan ügyelve arra, hogy a létra tetején állva a kolhoz vezető férfiúi tekintetének fejőruhája alá csusszanását semmi ne akadályozza. Úgy értem: semmi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Nadinka álnok, karrierista nőszemély lett volna, ellenkezőleg, maga volt a megtestesült (de még milyen!) természetesség: természetesen nem értett a fejéshez, sem a főzéshez, sem egyéb házimunkához, ahhoz viszont igen, hogy miként kell a kolhoz hím tagjait őrületbe kergetni. Ezt értsük úgy, hogy még a ménes csődörei is megvadultak, amikor a karám mellett ellibegett egy szál sötétkék fejőruhájában, mezítláb, puha talpacskái alig érintették a talajt, az arasznyi porból mindenesetre csak annyit kavart fel, amennyi a lenyugvó nap sugaraival ötvözve, igazi hollywoodi sziluettet kölcsönzött neki. No igen. Nadinka! Itt állt most a maga tizenhat éves hamvasságában, Torgoj Amenidzabajt pedig végletes érzések kerítették hatalmukba: hol teljesen ellágyult, néha pedig egész testében megmerevedett. Ebben a pillanatban valóban állatias külsőt öltött így a földön tenyerelve, nyáladzó pofával, félig kilógó… nyelvvel. Ha most Torgoj elvtárs igazi homo sovjeticus módjára képes lett volna a gondolkodásra, pontosabban a fantáziálásra, elképzelte volna, amint fajtájához méltón két lábra áll és határozottan megragadja Nadinka…, nem, nem, nem, legelőször is odalép minden kolhozok és szovhozok dicső atyjának falon függő képéhez és a fal felé fordítja, majd pedig halkan, mintha csecsemőpopsikon sétálna, odalép Nadinka háta mögé, gyöngéden átkarolja, játékosan beleharap a nyakába, a fülét harapdálja és nekikészül, hogy … - Kezdhetjük? – szólalt meg a fejőtündér gyerekesen vékony, mégis érzéki hangon. Kezdeni?! Torgoj elvtárs már majdnem a befejezésnél tartott, és (hormon)zavarában teljesen kiment a fejéből, hogy a kolhoz vezetőtanácsa őt bízta meg a gyakorlatlan munkaerő betanításával, az ő feladata volt tehát a fejőtudomány elsajátításának szigorú felügyelete. Torgoj Amenidzabaj szerette ezt a munkát, olyannyira, hogy személyesen gondoskodott a tehetségesebb (értsd: csinosabb) növendékek szakmai fejlődéséről. Legutóbb a Dzsamina nevű vöröskével volt „órája”. - Nem kell mást csinálni, mint marokra fogni a tehén tőgyét és föl-le húzogatni, nem olyan természetellenes művelet ez – értekezett Torgoj elvtárs, Dzsaminával viszont nehezebb dolga volt. Kénytelen volt leülni mellé a fejőszékre, megragadta a lány apró öklét, mely még így is (a tehén tögyétől telítetten) kényelmesen elfért az övében, és diktálta a tempót, majd hagyta, hadd boldoguljon egyedül. Torgoj ujjai már új, kevésbé monoton mozdulatokba fogtak: a csuklótól indulva a csupasz karon siklottak fölfelé, a kerek vállon egy csöppet megpihentek, majd a nyak körül egy félkört írva le, irányt változtattak a fejőköpeny alá, a mellek felé tartva, kissé tanácstalanul, nem tudván, hogy melyiket válasszák… - Kezdhetjük? – kérdezte ismét a szőke Nadinka, némileg türelmetlen hangon, láthatóan nehezen bírta kivárni azt a pillanatot, amikor ő is be lesz avatva a fejés titkaiba. - Aaaaa, a gyufámat keresem. – nyögte ki végül Torgoj Amenidzabaj, lassan fölemelkedett a padlóról, és tett néhány bizonytalan lépést hátrafelé. - Akkor segítek. – mondta Nadinka lendületesen, és ugyanezzel a lendülettel már a padlón is volt, Torgoj elvtárs korábbi pozitúrájában és játékos, már-már gyermeki buzgósággal látott a fétis-gyufásdoboz keresésének. Gömbölyű feneke lágyan imbolygott jobbra-balra, mellei előrelendültek és alig hallhatóan, bársonyosan egymáshoz dörgölőztek, lábszárán magasan felhúzódott a ruha. Némileg mesterkélten, mégis őrjítő pózokat produkálva vonaglott a padlón, és mindeközben érzéki kacajokat hallatott. Torgoj elvtárs nem bírta tovább: nesztelenül odalépett minden kolhozok és szovhozok dicső atyjának falon függő képéhez és a fal felé fordította, majd feltörő indulattal, mégis halk-kéjesen kitört belőle a válasz: KEZDHETJÜK! HIRDETÉS Érosz-történet a Művészetek Palotájában A ház előtt elrohanó utcakölykökkel... Hétfő, rosszul indul, jól végződik Harmónia... pfuj, utálom ezt a szót! Amanda, a hatodéves orvostanhallgató és Jani Régimódi történet – Kalifornia, 1986 |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|