| |
R. Dittrich Anna Erotikus történetversenyünk első pályamunkája. Péter és Adél ismét találkoznak, kerek történet arról, hogy nem kerek a történet. [szex az irodában]
HIRDETÉS Önnek melyik jött be a legjobban?Régi ismerősök voltak. Annak idején, amikor Péter még csak húsz éves volt, akkor voltak munkatársak Adéllal. Ugyanabban az irodában dolgoztak két kerek esztendeig. Mély barátság volt az övék, de szerelemről nem volt szó. Aztán az élet messze szólította őket egymástól, így több mint húsz évig nem találkoztak. Egy májusi napon futottak össze a belvárosban. Köszöntek egymásnak, puszi-puszi – alig akartak hinni a szemüknek. Habár mindkettőjük arcára rovátkákat varázsolt az idő, mégis nyugtatták egymást: ó, te semmit nem változtál. Betértek egy kávézóba. A gőzölgő tea mellett csupán tíz perc jutott egymásra, hogy elmeséljék: ki miként. Adél főállású anya lett, három égető kisfiúval. Mint mondja: jól megvan a férjével. Péterből orvos lett, most negyvenévesen nősült, kislánya hét éves. A kávézóból kijövet telefonszámot cseréltek. Örültek egymásnak. Teltek a napok, a hetek. Péter nem hívta Adélt. Ezért ő sem hívta Pétert. Talán félt, hogy mitől, azt persze nem tudta saját magának sem megmagyarázni. Aztán mégis újból találkoztak. Ekkor már Péter hódító, sőt vakmerő volt. Sétáltak a város egyik rügyező fákkal teli ligetében. Az eget szivárvány ölelte. Péter átölelte Adélt, akit jóleső bizsergés vett hatalmába. Régen elfeledett égető vágyat érzett. Teste minden egyes porcikája beleremegett. Főleg amikor a borostás férfi a nyakát puszilgatta, de olyan gyengéden, puhán, hogy ettől elöntötte a jóleső, boldog forróság. Péter szemében látta önmagát, húszévesen, és olyan vágyakozást észlelt, mint akit most csókoltak meg először. A kép halványult, de a lelke tombolt, mintha tenger morajlása súgott volna fülében. Szíve annyira kalimpált, mintha ki akarna szabadulni a testéből. Ekkor Adél kinyitotta a szemét, és látta a félhomályban, hogy mellette mélyen alszik a férje. Zakatoló szívvel elgondolkodott, neki mi a szerelem. S rájött: szeretni valakit szertelen, ahol a szíve az elem. Ez a szerkentyű hajtja, űzi, kergeti. Nincs észérv, értelem – csak érzelem. Érezni a heves szívdobogást, ha újra látja mosolyát, érezni szájában mézédes csókját akkor is, ha nincs vele. Egybefonódni vele egy naplemente alatt, nézve a hulló csillagokat, és azt kívánni együtt: e boldogság mindig megmaradjon. S ha a tomboló vihar mindenét elveszi, de ő megmaradjon neki, mert szerelemmel szereti. Álom, vagy valóság ez a szerelem? HIRDETÉS |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|