Ha valaki egyszer csak semmilyen szexuális érdeklődést nem mutat, valószínűleg a megfelelő szakorvoshoz küldik a probléma kezelésére. Pedig léteznek emberek, akik egész életükben soha nem éreztek nemi vágyat.


Az erősen szex-központú

fogyasztói társadalomban, amikor nem sok esélyünk van arra, hogy négyéves korunk előtt ne számoljunk le a gólya-mesével, és a médiából ne szívjuk magunkba, hogy a siker és a boldogság valamilyen rejtélyes módon a szexhez kapcsolódik, valódi csodabogaraknak tűnnek azok, akiket egyszerűen hidegen hagy a szex.

Ők a szexuális forradalom mostohagyerekei, akik a leszbikusok, homo-, transz-, bi- és egyéb szexuálisok mellett elfelejtettek fel- és megszabadítani a "beteg" megbélyegzés alól. Tudományos szempontból szinte nem is léteznek, pedig emlősökön még a 80-as és 90-es végzett kísérletek is igazolták, hogy a hím egyedek 2-3 százaléka egyáltalán nem mutat semmilyen szexuális érdeklődést.

Az Amerikában szerveződő mozgalom célja, hogy a hasonszőrűek egyrészt egymásra találjanak, ráébredjenek, nincsenek egyedül, másrészt hogy más szexuális kisebbségekhez hasonló jogokat vívjanak ki maguknak. Bekerülni a mainstreambe, ez a tét.

Pedig már létezik az aszexulistásnak egy évszázadok óta társadalmilag is elfogadott, sőt, a katolikus papoktól egyenesen megkövetelt formája: a cölibátus, illetve a szerzetesi fogadalom intézménye. Ilyen szempontból az aszexuálisok azok, akik leginkább megközelítik azt a keresztény ideált, mely a nem nélküli angyalokat tartja a tökéletesebb lényeknek, illetve erénynek az önmegtartóztatást.


Mégis létezik plátói szerelem?

A több ezres amerikai mozgalom, a The Asexual Visibility and Education Network (AVEN) vezetője, David Jay 23 éves fiatalember, akinek soha nem volt még szexuális kapcsolata. Egyszerűen azért, mert soha nem érzett még vágyat senki iránt, és nem hiszi, hogy ez valaha is megtörténhet.

Mint mondja, a legnehezebb meggyőzni a többieket arról, hogy minden rendben van veled, hogy testileg és mentálisan is teljesen egészséges vagy.



Mindenkiben azonnal felötlik a kérdés, milyenek egy aszexuális ember kapcsolatai? Vannak közöttük kifejezetten magányos farkasok is, akik egyáltalán nem vágynak emberi kapcsolatokra. De ez nem törvényszerű. David kedveli a lányokat, és volt már szerelmes is, de kizárólag érzelmi, és nem testi vonatkozásait beleértve.

Vannak viszont olyan aszexuálisok, akiknek a testük reagál a szexuális ingerekre, a férfiaknak erekciójuk van, maszturbálhatnak is akár, viszont nem éreznek késztetést arra, hogy szexuális kontaktust teremtsenek egy másik emberrel.

Ezek az önkéntelen reakciók inkább kellemetlenek a számukra, mert nem igazán tudnak mit kezdeni vele. Ha gyereket akarnak, akkor a mesterséges megtermékenyítést választják, csak ne kelljen szexuális kapcsolatot létesíteniük.


Legitimációs problémák

Az aszexualitás elfogadása nemi orientációként nagyon sok kérdést vet fel, és a jelenség létezését valóban alátámasztó szociológiai vizsgálatok még nagyon az elején járnak.

Az aszexualitást a pszichológiai és pszichiátriai szakkönyvek "alacsony szexuális vágynak" nevezik, és úgy határozzák meg, mint ami kamaszkorban jelentkezhet, egész életén át tarthat, és nevelési hibák vagy kellemetlen szexuális élmények következtében keletkezik. Az orvostudomány is betegségként kezeli, amelyben elsősorban a hormonháztartás egyensúlyának felbomlása játszik szerepet.

A tudományos elméletek szerint ugyanis az aszexualitás a növények, a férgek vagy más alacsonyabb rendű élőlények sajátja. Az embernél a szexualitás alapvető ösztön, amely lehetővé teszi az utódnemzést, és ezáltal a fajfenntartást.

Evolúciós szempontból tehát az aszexuális egyedek mindenképp zsákutcát
jelentenek. A pszichológiában Freud óta szintén fontos szerep jut a szexualitás motivációs szerepének, és sokaknak esne nehezére elfelejteni a frigiditás fogalmát.

Csak a legújabb szexuális kutatásokban kezdtek el az orientáció meghatározásában a szexuális viselkedés helyett


a vágyakra fókuszálni.

Ez pedig az aszexualitás felismerése szempontjából kiemelt fontosságú, mert az eddigi eredmények elemzése szerint ők gyakran azonos gyakorissággal szexelnek, mint társaik, még ha kényszerből is teszik. Egyértelmű, hogy az erős társadalmi elvárások miatt a magukat aszexuálisnak vallók nagy része szintén párkapcsolatban vagy házasságban él.

Elizabeth Abbott, a Torontói Egyetem professzora egyike azon kevés kutatóknak, akik úgy gondolják, valóban létező jelenséggel állnak szemben. A Cölibátus története című könyvének 1999-es megjelenése után ugyanis nagyon sok olyan személy kereste fel, akiknek nincs szexuális életük.

Azonban ez számukra nem áldozattal járó lemondás, hanem egyszerű tény. Véleménye szerint az erősen szexuális társadalom kényszeríti őket rejtőzködésre. A felmérések azt mutatják,


az emberiség 1%-káról

lehet szó. Vannak országok, így pl. Japán, ahol az aszexualitás jelensége tömegessé kezd válni, igaz, hogy itt valószínűleg a kulturális hatások a döntőek, és nem a biológiai háttér.



Szociológiailag feldolgozatlan kategória – állítja a csoportról Edward Laumann amerikai szociológus, az egyik első számú szexológiai szakértő. 1994-ben megjelent, az amerikai lakosság szexuális szokásairól készült, máig az egyik legátfogóbbnak tekintett felmérése szerint a megkérdezettek 13%-a nem létesített szexuális kontaktust az adott évben.

Ezen személyek 40%-a pedig semmilyen szorongást nem érzett emiatt. A tanulmány szerint ugyanakkor a teljes felnőtt populáció 2%-kának még soha nem volt szexuális kapcsolata – arra azonban nem tér ki, hogy az érintettek nem is akarnak-e a jövőben ilyet létesíteni.

Egy ugyancsak 1994-es felmérés szerint, melyben 18 ezer britet kérdeztek meg, a válaszadók 1%-a jelölte be a kérdőíven azt, hogy soha senki iránt nem érzett szexuális vonzalmat. A kutatást végző kanadai szexológus szerint ez az eredmény összemérhető a homoszexuálisok arányával, amely 3%-ra tehető a népesség körében.

Ugyanakkor statisztikailag nem zárható ki az sem, hogy az aszexuálisan bejelentkező emberek valójában valamilyen szexuális atrocitás elszenvedői, komoly hormonális problémáik vannak, vagy esetleg csak a figyelmet szeretnék magukra felhívnia a kulturális lázadás ezen formájával.

Japánban a jelenség mértékéről tanúskodik, hogy népszerű lapokban ilyen hirdetések jelennek meg:


„Fiatalok, ne gyűlöljétek a szexet!”

A szigetország történetében a mostani az eddig legalacsonyabb termékenységi mutató. Ha a mostani tendencia folytatódik, 2050-ben már csak 100 millió lakosa lesz a jelenleg 127 milliós Japánnak, és 2100-ig 64 milliósra zuhan a népesség.

A születések számának csökkenéséhez a gyermekvállalási kedv visszaesése, az egyre későbbre tolódó házasságkötések és a szingli életmód tömegessé válása mellett a szexuális érdeklődés csökkenése is közrejátszik. Egy nemzetközi felmérés szerint a japánok évente mindössze 36 alkalommal szeretkeznek, míg például az amerikaiak 124-szer.

Egy idei felmérés szerint a házaspárok 32%-ának nemi aktivitása szinte nulla, vagyis a lekérdezés időpontjában már legalább egy hónapja nem szeretkeztek. Sőt mi több, a házaspárok 19%-a több mint egy éve tartózkodik a szextől. A szexuális életet nem élő párok 44%-a hivatkozott arra, hogy szeretkezni "fáradságos", de ugyanez volt a véleménye azok 31%-ának is, akik egyébként szexelnek.

forrás: New Scientist