• Megosztás:
  •  Sárm RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 15:45 GMT +2, 2012. március 8.

HÁRMAN BÁRBAN
Férfiaknak belépni tilos! A lakótelepi férfisztriptízt teszteltük


Arra számítottunk, hogy a hely tele lesz negyvenes hölgyekkel, akik csendesen meghúzódnak egy asztalnál, és közben kocsányon lóg a szemük. Gyorsan kiderült, hogy bár nem negyvenesek, de mi voltunk ezek a hölgyek.


HIRDETÉS



A kolozsvári Hajnal negyedi egyik sportbárban vélhetően a piacot tesztelték: van-e közönsége, így március elején, egy férfi sztriptízshownak, főleg, ha a belépés ingyenes? Mi meg nagyon kíváncsiak lettünk a szolgáltatás minőségére, így a Transindex három szerkesztője, halált megvető bátorsággal, és a partnere rosszalló tekintetével sem törődve, belevetette magát a kártieri éjszakai életbe...


A kígyóbűvölő

Szombat éjjel, 1 óra, pillanatkép: állok egy lepukkant, izomszagú sportbár mosdója előtt, nyakam körül egy kígyóval, amelyet pont az előbb helyezett a vállamra egy félmeztelen sztriptízfiú. A kígyó mozgatja apró fejét, csúszik a tenyeremen, sziszeg, a hátamon pedig végigfut a hideg. Pedig igazán békés állat: néhány perccel ezelőtt egy produkcióban még a fallikus szimbólum szerepét töltötte be, rajtam viszont inkább egy bájos plüshüllőnek tűnik.

Igen, talán pont az volt a legmeghökkentőbb az estében, hogy egy élő kígyót használtak szexuális segédeszközként. Vagy talán a három sztriptízfiú Backstreet Boys-szerű bevonulótánca, a lányok őrjítő sikoltozása mellett. És a fiúk térdig érő fehér lakkcsizmája. És hogy minden fiú ugyanazokkal a mozdulatokkal vetkőzött le: a felsőt ledobták, majd kétoldalt lecipzározták magukról a nadrágot, a falatnyi boxert szintén kétoldali cipzározással tüntették el magukról, a meglepetésként szolgáló apró fekete tanga pedig mindhárom esetben egy-egy formás feneket keretezett. De elhűlt a lélegzetünk akkor is, amikor egy tipikus pornófilm kezdő képkockái szerint a fiú egy billiárdasztalra ültette a lányt, hátradöntötte, majd teljes testével vonaglani kezdett rajta.




Na jó, szóval volt néhány egészen furcsa jelenet az estében. Bár már akkor gyanítanunk kellett volna, hogy ez nem egy high-class chippendales show lesz, amikor a pincér megkérdezte, kérünk-e jeget a vörösborba. Vagy akkor, amikor focicipőket pillantottunk meg a falon. Esetleg abból is következtethettünk volna, hogy rajtunk kívül csak egyetlen asztaltársaság gyűlt össze, és azok is a pincérnő barátai voltak. És hogy ingyenes volt, asztalt mégsem kellett foglalni, mert alig lézengtek a teremben.

Szóval volt néhány gyanús elem is. A show maga pedig inkább kuriózum volt, mintsem vágyfokozó. Valóban tátva maradt a szám, de nem a nyálcsorgatástól: egyszerűen hihetetlen, miért gondolják azt a férfiak, hogy ez tetszik a nőknek? Egy szép, kisportolt férfitesten én is rajtafelejtem a szemem, de ez az erőltetett simulás és dörgölőzés inkább hányingert keltett, mintsem begerjesztett. Vajon túl prűd lennék? No, ha másra nem is, arra jó volt ez az este, hogy tudjam, nem kérek sztriptízfiúkat a lánybúcsúmra.


A savanyú

Nem is tudom, lehet-e ilyen helyre előítéletek nélkül menni. Csak azért, hogy „jópasikat” bámuljak, vagy úgy érezzem, nőként „ez az én hónapom”, ahogyan ezt a wannabe-DJ srác többször is bekiabálta. Lehetséges, hogy egy csaj belefeledkezzen az amúgy tényleg jó testű (de cocalar-fejű) fiúk látványába, erőltetett, de valahol mégis erotikus mozgásába? Ne gondoljon arra, hogy ez mennyire gáz, mennyire művi és egyszerűen csak legeltesse a szemét?

Vicces volt, ahogyan – a pincérnő legnagyobb megdöbbenésére – jég nélküli vörösborunk végére járva türelmetlenkedni kezdtünk: jöjjenek már a fiúk. Csakhogy ez a hazamehetnék türelmetlensége volt, semmiképp sem a vágyakozásé. Jól elhúzták a kezdést: először lekapcsolták a lámpákat, és be a hangulatvilágítást, kábé félóra múlva kergették ki a sörözgető férfiakat, még később jelent meg egy vetkőzőnek kinéző srác, akkor még sima utcai ruhában…

Helyben kicsit bántam, hogy meg se próbáltam félretenni az előítéleteket. Arra is számítottam, hogy a hely tele lesz negyvenes hölgyekkel, akik csendesen meghúzódnak egy asztalnál, és közben kocsányon lóg a szemük. Gyorsan kiderült, hogy bár nem negyvenesek, de mi voltunk ezek a hölgyek; képzelem, milyen no fun-gyerekeknek tűnhettünk a másik asztaltársaság szemében. Pedig ők szegények mindent megpróbáltak, táncolni hívtak, amikor felálltunk egy-két szám erejéig, szívesen beengedtek a körbe, de csak nem tudtuk a fanyalgást letörölni az arcunkról.




A show viszont pont olyan sablonosnak, kínosnak, anti-szexisnek bizonyult, mint amire számítottam. Itt minden előítéletem visszaigazolást nyert, a srácok egyetlen mozdulata se tudta sem az érdeklődésemet, sem egyebet megbizsergetni. Kedvenc pillanatom az volt, amikor hárman kórusban kezdtük sajnálni szegény kígyót – ő tűnt a legszimpatikusabbnak az egész társaságból. A rendre vízszerelőnek, arabnak és katonának öltözött fiúk a legkevésbé sem.

S az ilyen mégis minek megy sztriptízshowra, kérdezheti bárki, joggal. Nem tudom. Kíváncsiságból. Fanyalogni. Öregnek és sznobnak érezni magam. Kínosan nevetgélni. Feltűnési viszketegségből. Na meg: soha többet, valószínűleg.


Ízlésrendőr

Kommentár: inkább a minekvan blogra illene. Valahogy így nézne ki: negyedbeli szocreál lábszagú sportkocsmában amatőr férfisztriptíz minek van. Így simán, ponttal, nem pedig kérdőjellel, így ütősebb. Nos, ezzel körülbelül leírtam a véleményemet és az “eseményt” is, utóbbit az átvitt értelemben.

Fanyalgás? Hát persze. De bevallom, egy jó adag előítélet is keveredik a hozzáállásomba: eleve nem a csóré matracpasikra voltam kíváncsi, hanem a szubkulturális megnyilvánulásokra: arra, hogy mit adnak el, hogy adják el magukat, hogy a showra valóban kíváncsi nőtársak hogy reagálják le a látottakat. Továbbá: úgy tűnt, hogy a közönségnek igencsak ínyére volt a dolog. Előny: büntetlenül lehetett kiabálni.



Megfigyelés: a vetkőző pasik fellépése – Rambós magabiztosság, „súlyos”, hódító tekintet, kígyózó mozgás és a hímringyós kiegészítők – arra utalt, hogy létezett egy elképzelés arról, hogy mi vadítaná be a nőket. A sztereotípia gyakorlatba ültetése tökéletesre sikerült, feltételezhetően azért, mert megnéztek néhány filmet a témában.

Ami a közönségbeli nőket illeti: megpróbálták elképzelni, hogy a sztripperek elvárása szerint hogyan kellene viselkedniük – pasisimogatás, pasi alatti vonaglás a biliárdasztalon, a kiegészítőként használt élő kígyó simogatása (rosszmájú megjegyzés: egy másik környezetben garantáltan sikítófrászt kaptak volna ugyanattól a kígyótól) – de hogy biztosra menjenek, ők is megnézték a filmeket.

Feltételezés: A The Full Monty-t azon a héten nem mutatták a tévében és a torrenten csak egy kamu verziót találni, ami 99,99%-ra töltődött le.

Zárószó: A humorérzék hiányzott, és a negyven évvel ezelőtti Arnoldot kellett néznie annak is, aki inkább az ötven évvel ezelőtti Omar Sharifra lett volna kíváncsi.




  • Megosztás:




HIRDETÉS



Figyelem! Megjegyzése csak moderálás után jelenik meg.

  Név

  E-mail (nem publikus)


Max. 1000 leütés




SZAVAZÓGÉP

Szerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?

Igen, csak idő kérdése. 240
Nem, csak erőt demonstrálnak. 261
Ha támadnak is, a NATO majd megvédi őket. 6
Nem fognak, amerikai riogatás az egész. 254
Szerintem Ukrajnára akár jogosan is formálhatnak igényt. 50
Még nem döntötték el, a tárgyalásoktól függ. 42

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS