Dezde Móni A középkorban úgy tartották, hogy a férfinak egy alkalommal csak egy, a nőnek viszont legalább két orgazmusa van: az első, amikor elbocsátja saját magvát, a második, amikor befogadja a férfiét.
HIRDETÉS Zacchias könyve szórakoztató olvasmány, legalábbis azok számára, akiket érdekelnek más korok gondolatai, képzetei és kényszerképzetei – írja bevezetőjében a fordító. És bizony hosszas, szigorú logikai okfejtéseket olvashatunk itt arról, hogy mi van akkor, ha, és mi van, ha mégsem? Garantáltan olyan problémákkal fogunk szembesülni, ami eddig álmunkba sem jutott az eszünkbe. Szabad-e potenciált növelni, ha nem a nemzés a cél? Szabad-e pisilnie a nőnek szeretkezés után? Abbahagyhatja-e az a fél, aki kielégült, ha a másik félnek még nem volt orgazmusa? Vagy hogyan lesz egy orvosból teológiai szakértő? A nemi élet kérdései abban a korban, amikor Zacchias írása született, semmiképp sem tartoztak a polgári jog területére: a hálószoba az egyház territóriuma volt. A házasságon belüli nemi élet tévelygéseit tehát nem a társadalommal, hanem Istennel szemben elkövetett bűnnek tekintették, amikről ennek megfelelően a teológusoknak és papoknak kellett ítélkezniük. A vallásnak pedig ekkor még egyetlen szempontja volt, éspedig az, hogy adott cselekvés mennyiben segíti elő a házasság célját, azaz a gyereknemzést. Így aztán az az időnként teljesen abszurd helyzet állt elő, hogy ha valamilyen szexuális cselekvés akár közvetve is, de elősegítette a fogantatást, nem számított bűnnek, bármilyen, amúgy meghökkentő tettről lenne is szó. Vagyis a céltól függött, hogy valami bűnös cselekvésnek számított-e, legyen szó női orgazmusról, pozitúrákról, az onániáról, homoszexualitásról vagy éjszakai magömlésről. A kihágók pedig nemcsak a könyörtelen egyházi hatóság büntetését, hanem egyenesen a lelki üdvösségüket kockáztatták. És így kerül a képbe az orvos, mint döntőbíró, aki a leginkább illetékes abban, hogy megmondja: mi segíti elő valóban a nemzést, és mi nem. Pestis járvány idején inkább ne! A házassági kötelesség kölcsönös, törvényes teljesítése mindenkinek muszáj, akik megtagadják, halálosan vétkeznek. De mellesleg a szeretkezés a házastársak közötti viszály legjobb ellenszere is. Nem lehet azonban ötletszerűen űzni, akármikor, akárhányszor, akárhogyan – derül ki a könyvből. Közösülésre a tavasz a legjobb időszak, a többi évszakban lehetőleg inkább tartózkodjunk tőle. Nagy hőségben és kemény fagyban is mellőzük, ilyenkor jelentős kárt okoz – figyelmeztet az orvos. Persze aki napi rendszerességgel űzi, annak túl nagy lenne a kopp, így neki azt tanácsolja, hogy ilyen szélsőséges körülmények között tegye inkább hetente egyszer. Ennél többet az asszony sem kérhet tőle, mert az mértéktelen követelőzés lenne. Továbbá tartózkodnunk kell a szextől pestis és egyéb járványok idején is – bár erről némiképp megoszlanak a vélemények. Hányszor és hogyan? A gyakoriság tekintetében is nehéz helyzetbe hozza a párokat a szerző: „ahányszor mértékletesen és visszafogottan igény van rá”. De hogyan olvassák ki a férfiak a tisztességes, éppen ezért a témában inkább „néma” asszony igényeit? Szerencsére erre is kapnak útmutatást a „tompa agyú” férfiak: a feleségek ilyenkor dadogni kezdenek, össze-vissza beszélnek, a csak férjük által ismert testrészeik pedig felhevülnek. Nem ugyanaz számít azonban mértéktelenségnek a nő és a férfi esetében: a férfi akár naponta tízszer is kérheti, a nőknél a napi egy igénylés is sok lehet. Miért? Mert a férfit erősen kimeríti és elgyöngíti a közösülés, mivel a magva kibocsátása nélkül nem tud szeretkezni. A nőnek kevesebb erőfeszítésébe kerül, és képes szeretkezni a magja kibocsátása nélkül is. A közösülés természetes módja a misszionárius pozíció, ezt mindenki tudja. Hippokrátesz alapján ez egész pontosan így néz ki: a nő a hátán fekszik, széttett és felemelt lábakkal, kicsit hátrahajtott fejjel, és a férfi az így fekvő asszonyra hasal rá. Ami más pozitúrákat illeti, mindnek megvan a hátránya: hátulról közösülni például azért nem jó, mert ha a női hátsó túl vaskos, akkor a férfi nem tud a szerszámával elég közel férkőzni. Kinek a nagyobb? A középkorban úgy tartották, hogy a férfinak egy alkalommal csak egy, a nőnek viszont legalább két orgazmus van: az első, amikor elbocsátja saját magvát, a második, amikor befogadja a férfiét. Viszont sok orvos szerint a nők esetében sokkal inkább háromról kell beszélni: egy a saját magvának mozgása miatt, egy a férfimag mozgása miatt és a harmadik a közösüléssel járó dörgölő-mozgás következtében. És hogy kinek a gyönyöre nagyobb? Az egyik elmélet szerint a hidegebb és kisebb mag enyhébb gyönyörrel jár, vagyis a nő gyönyörének kisebbnek kell lennie. Az ellenvélemény szerint viszont bár intenzíve a férfi élvez nagyobbat, extenzíve viszont a nő: mert ő legalább kétszer élvez. Női magömlés és önkielégítés Izgalmas kérdés, hogy hogyan nézhetett ki a női és férfi egyenjogúság a középkori hálószobában. Meg fogunk lepődni! Mivel úgy tartották, hogy az asszony magvával szintén részt vesz a nemzésben, és a kétféle mag keveredéséből jön létre az utód – így aztán a közösülés fontos célja, hogy a nőnek is meglegyen az orgazmusa. Addig bizony nem volt szabad abbahagyni. A nő nem csak passzív befogadó volt: a női magömlést éppolyan fontosnak tartották, mint a férfiét. Ennek ellenére ha az egyik fél mégis idő előtt abbahagyja, akkor a kérdés eldöntésében az lehet a szempont, hogy károsodik-e valakinek az egészsége: azaz ki kezdeményezte a közösülést. Ilyen szempontból viszont az önkielégítés már egyértelműen halálos bűnnek számított, „még a pogányok is a legalávalóbb dolognak tartották”. „Szerven kívül” élvezni tehát sem férfinak, sem nőnek nem szabad, bár itt is elképzelhetetlenül sok technikai kérdés merül fel. Főleg a nők esetében, akik, az orvos szerint tudva való, hogy csak a méhen belülre bocsáthatják a magvukat. Vagy ha mégis kívülre, arról aztán igazán nem tehetnek, mert képtelenek szabályozni. Szerinte ezért a nő egyszerűen nem eshet a „szerven kívüli magömlés” vétkébe, hogy ezt hogyan képzelték el mégis az egyházi jogtudósok, na, ezt Zacchias sem érti, de magyarázzák meg neki – háborog. A problémák és tanácsok olvasása közben gyakran felsóhajthatunk, hogy milyen jó nekünk, hogy nem éltünk a középkorban! Mert bizony mielőtt ágyba bújtunk, nem ártott, ha morális géniuszok voltunk: a lelki üdvünk nem azon múlott, hogy konkrétan mit teszünk, hanem azon, hogy egészen pontosan milyen célból tettük azt. Bár ha igazi szofisták vagyunk, bármit ki tudunk magyarázni. Pl. bár megvan a természetes, kívánatosnak tartott pozíció, ha semmi esély a teherbe esésre – beteg vagy már terhes asszonynál – akkor már szinte bármilyen pozícióban űzhetjük, hiszen biztosan nem akadályozzuk vele a nemzést. HIRDETÉS Meleg reklámmklippel nyomul a McDonald's Franciaországban Szexről szóló dalok toplistája Előkerült a világ első szexualitás-felmérése Munkahelyi szexuális zaklatás: a pasik sem ússzák meg A nő a tudás, a férfi a kísérleti nyúl Figyelem! Megjegyzése csak moderálás után jelenik meg. |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|