| |
Fülöp Noémi A kis fekete, a női nadrágkosztüm, a trencskó olyan ruhadarabok melyek nem jönnek vissza divatba, mert évtizedek óta ki sem mentek belőle.
HIRDETÉS A divat ismétli önmagát: a töltött talpú cipő, a cicanadrág vagy a neonszínek csak néhány példa a szüleink vagy akár az idősebb tesók ruhásszekrényéből visszatérő trendekre. Van azonban néhány olyan ruhadarab, amely az azt megalkotó tervező nevével együtt örökre beírta magát a divattörténelembe. A legjobb példa erre a magas nyakú blúz: először a 19. században hordtak hasonlót a hokisok, az 1920-as években beszivárgott a férfidivatba, majd a hatvanas években Audrey Hepburn révén a női ruhatárnak is örökzöld darabjává vált. Ugyancsak Hepburn nevéhez fűződik a leghíresebb ruhának is kikiáltott, Hubert de Givenchy tervezte fekete estélyi, amelyet a színésznő Breakfast at Tiffany's (Álom luxuskivitelben) című filmjében viselt. Az egyszerű, de rafinált ruha a legendás kis fekete továbbgondolása, amit még a húszas években talált ki Coco Chanel. A fekete a gyász jeléből divatszínné lépett elő, az egyenes szabásvonal minden testalkathoz jól áll, és nagyon sokféleképpen lehet viselni. De Coco Chanel hagyta ránk a szintén halhatatlan Chanel-kosztümöt is, amely azóta is a felső tízezerhez tartozó nők egyenruhájának számít. A klasszikus változat tweedből készült, fekete szegéssel és aranyozott gombokkal, a szögletes szabású kabátkához térdig érő szoknya tartozik. Persze azóta maga a Chanel divatház is számtalan verzióban gondolta újra a kétrészest, a kilencvenes években például eltűnt a szegés és a gombok aranyozása, de a jellegzetes szabásvonal azóta is a jólét és a visszafogott elegancia védjegye. A harmincas években Elsa Schiaparelli megalkotta a világ leghíresebb kötött blúzát. A fekete alapon fehér masnis minta mellett azonban számos divattörténelmi újítás fűződik a nevéhez: ő használt először leopárdmintát, élénk rózsaszínt, vagy a színes cipzárakat díszítőelemként. Estélyi ruhái többek között Salvador Dalí közreműködésével készültek. A kosztümöt a negyvenes években Christian Dior értelmezte újra: az általa kitalált New Look (kb. új külső) a fűzőkbe szorított darázsderékkal és számos alsószoknyával hangsúlyozott homokóra-alakot hozta divatba. A New Look szimbóluma a Bar (bár) fantázianevű kosztüm, de Diornak köszönhetjük a legtöbb testalkathoz előnyös A-vonalú ruhákat is. Az ötvenes években a farmer az amerikai aranyásók munkaruhájából a filmvászonra költözött, ahol többek között James Dean viselte. De ugyanekkor alkotta meg Cristóbal Balenciaga a zsákruhát, amely a hatvanas évek óta a koktélpartik egyik alapviselete. A zsákruha azóta elveszítette az ujjait, és jobban követi a test vonalát. Balenciagának köszönhetik a nők a ballonkabátot és a baby doll szabást is: a két ruhadarab közös vonása, hogy bármilyen testalkathoz lehet őket viselni. Mary Quant a hatvanas években a miniszoknyával írta be a nevét a divattörténelembe, ám „egyruhás tervezőnek” bizonyult: végül a szőnyegektől a gyerekjátékokig mindenfélét árusított. Az évtized igazából Yves Saint-Laurenté volt, aki egy személyben volt az első női nadrágkosztüm és a legendás Mondrian-ruha szülőatyja – utóbbival vált a pop art a divat részévé: innen ered az összes élénk színű, geometrikus minta. De ugyancsak Saint-Laurent révén vált a nők ruhatárának darabjává a trencskó (trench coat), amelyet még az első világháború idején Tom Burberry talált ki a brit hadsereg katonái számára. Az utolsó vitán felüli örökzöld, Diane von Fürstenberg átkötős ruhája a hetvenes években született. A nyolcvanas évek óta a divat mintha felrobbant volna: aki megpróbálná az ezt követő időszakot összefoglalni, csak úgy kapkodja a fejét Lacroix, Armani, Versace, Ralph Lauren, Dolce & Gabbana, Issey Miyake kreációi között. Hogy kinek a ruhái válnak halhatatlanná, azt csak néhány évtized múlva tudjuk majd meg. HIRDETÉS Divat 2010: jönnek a habos budoárhölgyek Vintage vásár: múzeum, turkáló, ószer Figyelem! Megjegyzése csak moderálás után jelenik meg. |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|