Geréb Marika Már rég nem kell véka alá rejtenünk, hogyha kedvelünk mások bőrébe bújni. És noha a más tollával való ékeskedést még elítéli a jóérzésű társadalom, a divatnak köszönhetően, ha merjük, az ebédünket a fejünkön viselhetjük.
HIRDETÉS A húskalapok divatjának története Manapság a húskalapok viselése merészségi bizonyítványnak tűnik. Ennek ellenére már időszámításunk előtt 1500-ban, az azték birodalomban divatos volt húst hordani fejfedőként. Később a vidékiek által "sombrero della pollo"-nak, "csirkekalapnak" nevezett fejdíszt viseltek a tehetősebbek. Angliában a zarándokok voltak azok, akik először rájöttek, hogy a hús ruhaanyagként vagy fejfedőként való használata egyediségről és érzékenységről tanúskodik. Óceánon túli társaik, a bennszülött amerikai indiánok is frissen ölt bivalyhúst tettek a fejükre akkor, amikor megjött a tél. A divat pedig továbbélt, és az a felismerés, hogy a szarvasmarhát, csirkét vagy disznót divatos kiegészítőként is hasznosítani lehet, az első amerikai telepesekben is megszületett. Pár századdal később, állítólag Benjamin Franklint is gyakran látták a tizennyolcadik századi Boston utcáin sétálni úgy, hogy fején fűszeres bárányból készült díszt viselt. Megeszem a kalapomat! A "megeszem a kalapomat" kifejezés a 19.századból származik, és úgy tartják, Abraham Lincolntól, aki a híres cilinderét bélszínből készíttette. A hús a húszadik században is népszerű volt, igaz, kicsit más formában. Amikor a harmincas években Európában az éhínség lett úrrá a lakosságon, mit nem adtak volna azért, hogy megehessék kalapkollekcióikat. A nehéz életkörülmények miatt a legtöbb embernek nem adatott meg az a luxus, hogy hússal ékesítse magát, hanem minden ehető falatot a lehető leggyorsabb idő alatt bezabált. A kalapok népszerűsége a 40-es, 50-es évek Amerikájában is csökkent, annak ellenére, hogy a gazdagabb körök töretlenül ragaszkodtak szokatlanul finom fejdíszeikhez. A kései hatvanas évek "szabad-szerelem" generációjának kellett eljönnie ahhoz, hogy a húskalapok csillaga újra ragyogni kezdjen. Ők jöttek rá ismét arra, hogy állati jó dolog a húst fejfedőként hordani. Polgárpukkasztó kalapjaik akkor is kéznél voltak, amikor mások lemeztelenedve bizonyították, hogy bizony finom falatok ők maguk is. A hetvenes-nyolcvanas, majd a kilencvenes években újra nélkülözni kezdték ezeket a merész díszeket. Pedig ekkor már azt is tudták, hogy a kalap egyediségről, bátorságról tanúskodik Mindössze úgy alakult, hogy sajnálni kezdték az állatokat, és ha kellett, inkább meztelenül felvonulva próbálták menteni szeretett kedvenceik életét. Mert a legyek nem tudják, hogy a kalap nem ehető... A húskalapok viselésével kapcsolatban nagyon sok gyakorlati kérdés merülhet fel. Aggódhatunk például amiatt, hogy tönkreteszi-e a hajunkat a szokatlan fejdísz. A szakértők szerint kár ettől tartani, ugyanis a húsban található proteinek és természetes nedvek nemhogy ártanának, egyenesen táplálják a hajat. Viszont figyelni kell arra, hogy használat előtt vagy után hűtőszekrényben, esetleg fagyasztóban tároljuk fejfedőnket, ugyanis romlandó. Ajánlatos hajlakkal befújni, ha több ideig szeretnénk gyönyörködni benne. A hajlakk azért is jó, mert távol tartja a kellemetlenkedő legyeket. Ugyanis a legyek ezt nem tudják, de a legtöbb húskalap nem ehető. Használat előtt, és használat után is csak akkor ajánlatos fejdíszünket rágcsálni, ha kedveljük a nyers ízeket. Séta közben pedig egyenesen illetlenség lenne fejfedőnkbe harapni. Fejünkön az élet sava-borsa Ha attól tartunk, hogy ódivatúbb vagy régebbi kalapunk hirtelen büdösödni kezd, hasznos dolog szósszal meglocsolni. Így kellemesebb lesz az illata, és állandóan az ebédre emlékeztetheti a környezetünket. Ha mégis úgy alakul, hogy hajunk valami miatt megsínyli a kalapviselési akciót, bár ez a szakemberek szerint teljesen lehetetlen, nincs ok aggodalomra: Manchesterben húsból készült parókákat is árulnak! Aki mindezt komolyan veszi, magára vessen! Forrás: Heads of Meat HIRDETÉS |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|