• Megosztás:
  •  Sárm RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 11:54 GMT +2, 2008. április 3.

F. N.
LEFOTÓZOM A NAGY KÉKET
Sütő Zsolt: A fotózás mint drog


Családi fényképekkel kezdte, aztán egyszercsak született egy furcsa kép, amivel senki sem tudott mit kezdeni – ő maga sem. Sütő Zsolt fotókiállítása szombattól látogatható a Tranzit-házban.


HIRDETÉS





Mitől lesz valakiből fotós – veleszületett vagy tanult képességekről van szó?

Hogy mit látsz, az a legfontosabb. Nem tanuláson múlik, rengeteg fotóművész van, akik sehol nem tanulták a fotózást formálisan. Ismerek Pesten olyan fotóst, aki agrártudományi végzettségű, aztán elkezdett fotózni, és most százezerekért adja a képeit.


Belőled hogyan lett fotós?

Úgy, hogy elkezdtem fotózni – először családi fotókat csináltam egy régi kis Cmenával, aztán egyszer Mikulásra kaptam egy Zenit B-t, ami tükörreflexes volt, ez már minőségi ugrás a fototechnikában.

A furcsa kép

A családi fotók mellé egyszer csak becsúszott egy nagyon furcsa kép, amivel senki nem tudott mit kezdeni, én sem. Arra rákattantam, aztán elkezdtem mindenféle furcsa képeket csinálni.


Számos internetező a tibeti fotóidról ismer – hogy jutottál el Tibetbe?

Az, ahol jártam, Kis- vagy Nyugat-Tibet, tehát nem az a Nagy-Tibet, amiről ma mindenhol beszélünk. Nem Kínában van, hanem adminisztratíve Indiához tartozik, földrajzilag és kulturálisan azonban Nagy-Tibethez. Ugyanaz a tibeti kultúra, vallás, hagyományok, csak egy más árnyalatban. Indiában nincs elnyomás, így a kultúra a maga életét élhette.

A Vivarte alapítványhoz, akiknek azelőtt is dolgoztam már, nyújtottam be egy projekt-tervet, arról, hogy el szeretnék indulni Csoma nyomában, fotózni, satöbbi. Ők végül azt mondták, oké, csináld meg – így jutottam el a Himalájába. Egyébként alapítványi támogatás nélkül is el lehet oda jutni, a repülőjegy drága, az ottlét nagyon olcsó, pláne ha gyalogosan jössz-mész. Nagyon sokan járnak oda Magyarországról is, szinte évente.

A Himalájakék című projekt oldala >>


Összesen három hónapot voltam ott, ebből Kis-Tibetben körülbelül két és fél hónapot töltöttem. Ehhez hozzáadódtak a klasszikus értelemben vett indiai helyszínek, egy-kettő. A lényege a belső zarándoklat volt. Ugyanakkor a fotózás is nagyon fontos, külső része volt az útnak: nagyon szeretek fotózni, annyira rá tudok néha kattanni, mint más a drogra.

Sütő Zsolt

Amikor elkezdtem fotózni, nem sokra rá egy fotóboltban kaptam munkát, fotófutószalag mellett, Pesten – feketén, nyilván. Az alkalmazottak kedvezményes áron hívhattak elő, nagyíthattak fényképeket, így persze én is. Egy idő után jött a fizetés napja, s nemhogy pénzt kaptam volna, de nekem kellett nekik fizetnem, annyira elveszítettem a valóságérzékemet, a fotóimmal való munka közben.


Konkrét vagy átvitt értelemben értendő ez a zarándoklat?

Konkrét zarándokútvonal azon a részen, ahol jártam, mint pl. a Camino, nincs, tehát belső értelemben lehet zarándoklatról beszélni. Az embernek egyszer csak nagyon tele van a töke mindennel, és el kell innen menni, jó meszire, valamit kell csinálni, valami újat, teljesen újat. Persze ettől még nem lesz zarándoklat, mert akár elmehettem volna Írországba is lapátolni.

Ugyanakkor mára már magyar hagyomány is lett elmenni Csoma nyomába, ezt ismert emberek is csinálják, de nagyon sok névtelen ember is elzarándokol – ha nem is a kolostorokba, ahol Csoma állítólag élt (gyakorlatilag semmi sem biztos róla), hanem például csak a dardzsilingi sírjához. Nem beszélve arról, hogy az egyik ilyen kolostor csak gyalogosan közelíthető meg, és bár nem egy egetrengető túráról van szó, mégis kevesen vállalják. Az én utam is ilyen Csoma-zarándoklat is volt.

Amúgy is buddhista vagyok már jó pár éve, eleve adódott, hogy ezeket a kolostorokat meg akarom nézni, látni, hogyan élnek, esetleg belefolyni az ottani mindennapokba, meditálni – végül nem meditáltam formálisan semennyit, de ez más tál tészta. Akár azt is mondhatnám, hogy vallásos jellegű út vagy zarándoklat volt, de nem vagyok vallásos, tehát ezt sem mondhatom.


Hogyan viszonyultak a tibetiek ahhoz, amikor le akartad őket fotózni?

Sokféleképpen. Tudni kell, hogy a turisták tíz éve özönlenek Nyugat-Tibetbe. Emiatt volt pl. olyan, hogy beléptem egy kolostorba, üldögéltem egy fél órát, jöttek a szerzetesek, fiatalabbak, idősebbek, ceremóniáztak, mantrázgattak, kajáltak-teáztak, és egy adott ponton előszedtem a fényképezőgépet, hogy kattintsak egyet. A hozzám legközeleb álló kissrác eléggé agresszívan nekem szökött, hogy no photo!

Sok helyen láttam rajtuk, hogy nagyon elegük van már a turistákból. Amikor beözönlenek egy kolostorba, teljesen ellepik, sokszor arra ébredsz, hogy több a turista, mint a szerzetes. A tibetiek meg szegények, igyekeznek kihasználni ezt, épülnek a hostelek, a szuvenírshopok, nem beszélve a mindenütt virágzó ún. spirituális turizmusról.

De vannak helyek, például Kanam vagy Puktál, amelyeket még nem vagy nem teljesen leptek el a turisták. Nagyon szívesen, nyitottan fogadtak, és akkor, ott az volt az érzésem, hogy visszamentem az időben, mintha sok évvel ezelőtt egy faluba érkezett egy fotográfus, és akkor az nagy szám volt. Pláne, hogy digitális gép volt nálam, vissza is nézhettük a képeket, igazán jó móka, az egyik legjobb a világon.


Milyen téma áll hozzád a legközelebb?

Néha akad valami, akkor elmegyek abba az irányba, és el tudok jutni a teljes abszurdig, konvencionális értelemben: hogy pl. lefotózok egy nagy kéket – erre a legtöbben azt mondják, ez vagy hülye, vagy idióta. Egy szín és annak árnyalatai, semmi több nem kell. Amikor elkezdtem fotózni a kéket, az eget, itt-ott mindenféle dolgokkal-szereplőkkel az előtérben, jó móka volt – de eszembe nem jutott volna, hogy eljutok a sima nagy kékig, mint képhez, koncepcióhoz – s ezt még be is teszem a blogba.

Kékek Sütő Zsolt fotóblogján >>


Tudatos témaválasztás ritkán van nálam. De az egy nagyon jó fotós gyakorlat, amikor elhatározod, hogy mától kezdve – mondjuk –partifotózok. Hetente elmegyek egy partira, ott szétfotózom az agyamat – ez is egy műfaj a fotón belül.


Mi fér bele az utólagos változtatások, a Photoshop-effektusok terén?


Például versfotókat szoktam készíteni: van egy fotó, legtöbbször portré, valakiről, akihez valamilyen szinten kötődöm, és írok neki egy verset a fényképre – három sor, haiku-szerű dolog.

Régebben, amikor elkezdtem számítógépezni, csináltam olyant is, hogy kivettem a könyvtárból egy hatalmas fotóalbumot, a legrégebbi felvételek voltak benne, Daguerre-től kezdve. Azokat a fotókat gyönyörű, nagyon furcsa keretekbe tették akkoriban, a kereteket beszkenneltem és felhasználtam saját portrékhoz.

Játék a keretekkel

Amikor felfedeztem a Photoshopot, akkor még sok egyebet is játszottam egy ideig – de mindig csak addig mentem el, ameddig kézi nagyítással is el lehet menni, tudatosan. A tükörképeket nagyon szerettem.


Színes vagy fekete-fehér?

A színest és a fekete-fehéret is nagyon szeretem. Igazából játszom, azt hiszem. Most is volt pár fotó, amit színesben tartottam meg – fekete-fehérben is szép volt, de nem találtam az igazinak. Szeretem a fekete-fehér kontrasztos tájképeket, azt a bizonyos drámaiságot. Az már inkább fotóművészet, mint tájfotó.


Analóg vagy digitális?


Évek óta csak digitálist használok, teljesen elfelejtettem, hogy milyen negatívra fotózni. Régebben, amikor elkezdtem, csak arra fotóztam, rengeteg negatívom van, de most a digitálisra vagyok ráhangolódva. A másik meg, hogy szeretem a fotóblogomat – Tibetben is gyakran eszembe jutott, hogy alig várom, hogy ezt vagy azt a fényképet feltegyem a blogomra.

Van egy nagyon sajátos flow-élmény, ami járhat a fotóbloggolással, nem beszélve a sok láthatatlan történetről, amivel egy ilyen munka jár vagy járhat. Mondok is egy példát: amióta betettem A cipőfűzés metafizikája c. sorozatot, azóta naponta 3-4-szer kioldódik a cipőfűzőm az úton – előtte ezzel sosem volt bajom. Szóval a lényeg az, hogy szép blogot és szép képeket sokkal könnyebb produkálni, mint szépen utazni, vagy szépen élni. Nem a fotó a lényeg.


  • Megosztás:




HIRDETÉS






SZAVAZÓGÉP

Te mivel eszed a görögdinnyét?

Puszta kézzel 4
Kanállal 16
Csak szájjal 7
Késsel-villával 7
Késsel-kézzel 76
Amivel épp sikerül 9
Sóval 2
Semmivel: utálom a dinnyét 5

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS