| |
Fülöp Noémi A szoknya kihalt, a bokacsizma tarol, a kabátok pedig szürkék vagy pepiták. Aki nem szereti a csőfarmert, jobb, ha elmegy turkálni, a Mărăşti piac pedig nem is olyan olcsó. Bevásárlókörút Kolozsváron.
HIRDETÉS Akinek egyáltalán nincs pénze, az válassza a turkálót. A kínálat hihetetlenül változatos, és teljesen független az éppen aktuális divattól. Az árak 1 lejtől 20-30 lejig terjednek, egy kabátért általában 50-60 lejt kérnek el, feltéve, hogy nem bőrből van. Egyetlen hátránya, hogy időigényes, hiszen a valamirevaló darabokat tonnányi használhatatlan cucc közül kell kibányászni. A kínai üzlet a Memorandumului utca elején egy lépcsővel jobb a turkálónál. Bár a kínai cuccok hallatára legtöbben fanyalognak, ide érdemes betérni, ha lapos az ember pénztárcája. A választék nagy, és minden darabból sok méretet tartanak – ráadásul az elárusítók türelmesek, és előbányásszák a harmadik nadrágot is, ha az előző kettő nem volt jó. A ruhák többsége első pillantásra nem különbözik a drágább helyeken kapható modellektől, ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy kínai, a kidolgozást vagy a címkéket kell megnézni. Az alábbi képen egy Guess farmer, illetve egy kínai üzletes látható, az egyik 510, a másik 45 lejbe kerül – vajon melyik az olcsó, melyik a drága? Na jó, eláruljuk: a bal oldali a kínai áru. Árulnak cipőket is, bagóért – 35 lejért például már hazavihet az ember egy pár hosszú szárú csizmát. Igaz, műbőr, és ki tudja, meddig tart. De ennyi pénzért ez nem is kell érdekelje a kedves vevőt. A kínai üzletben 195 lejből tetőtől talpig felöltöztünk (kabáttal együtt), és még csak nem is a legolcsóbb cipőt választottuk. Ugyancsak olcsó lelőhely(nek kellene lennie) a Mărăşti piac(nak), ám ez csak félig igaz. Van, ami ugyanannyi, mint a kínainál, például a pulóverek, illetve egyes kabátok, de a farmert, cipőt már szinte-szinte belvárosi áron kínálják. Viszont van, miből válogatni a labirintusszerű butikrengetegben. Az ilyen ruhapiacok egyik nagy hátránya, hogy legtöbb helyen csupán improvizált próbafülke van, gyakran icipici tükörrel. Ebben a kínai a maga három sötét, de talpig-tükrös próbafülkéjével simán veri a Mărăşti piacot, ahol amúgy kb. 230 lejbe kerül egy olcsóbb rend téli ruha. A drágább darabokkal számolva 320 lejig jutottunk. A Sorában is találkoztunk az idei év slágerével: az alábbi képen látható kabátot a plázában 350 lejért vesztegetik, egy szerényebb belvárosi ruhaüzletben 180 lejbe kerül, és meglepetés: a Mărăşti piacon ugyanennyit kérnek érte. Amint a drágább üzletekbe belépünk, eltűnnek a színek. Pulóverekből még akad piros, lila vagy zöld, de a kabátok már szigorúan szürkék, feketék vagy fehérek, esetleg pepiták. A lufira emlékeztető, füsskabátok visszavonulóban vannak, idén az elegánsabb, gombos-öves fazon a menő, ám a béléssel ezeknél a modelleknél nagyon szűkmarkúan bánnak. A nadrágkínálat eléggé unalmas: csőfarmer csőfarmer hátán, legtöbbje sötétkék, és láttunk jó néhány szegecsekkel kivert, koptatott vagy itt-ott felhasított darabot is. A bársony- vagy szövetnadrágokért sokat kell keresgélni, a szoknya pedig ezen a télen a kihalt állatfajok jegyzékére került. Nem viccelünk, tényleg nem lehet téli, kissé vastagabb szövet- vagy bársonyszoknyát kapni. Erre a kettőre a Ferdinand Galériában bukkantunk rá (ez az a pláza ott a Centraltól feljebb). Biztosan tévedésből felejtődtek ott, ráadásul az egyik ára annyira kínai üzletesnek tűnt, hogy kétszer is rákérdeztünk, nem írták el véletlenül? Ám tény és való, a szoknya 35 lejbe kerül. Találtunk viszont egy pulóverrészleget a Centralban, ahol tobzódnak a színekben, mintákban, fazonokban. Még poncsójuk is van. Pulóverben amúgy szintén a szürke, bő, laza kötésű, vagy éppen átkötős a divat, de ezt nem az üzletekből tudjuk, hanem a divatportálokról (az üzletekben ugyanis van minden más is). Ami a cipőket illeti, idén a magas sarkú bokacsizma a menő. Árulják is lelkesen, főleg feketét, pirosat és fehéret, kerek vagy hegyes orral, vékony vagy vastag sarokkal, lakk- és fordítottbőrből, letűrt szárral, tűrés nélkül, masnival és simán. Mi azért a többit is megnéztük, rájöttünk, hogy a magas sarkú csizma mindenhol drágább, mint a lapos talpú, és hogy a bakancs mintha kiment volna a divatból. De azért árulnak azt is, 160-170 lejtől a csillagos égig terjedő áron. Mindenestől úgy 750 lejből lehet felöltözni az elegánsabb (de nem legdrágább) belvárosi üzletekben, ha az ember közben az árcímkékre is figyel. Akinek pedig nem kell az árcímkékre figyelnie, az választhatja a Polus Centert vagy a Iulius Mallt. Mi az utóbbiba néztünk be. Lélegzetelállító árakra számítottunk, de nem igazán jött be – a Cosmopolitanban például sokkal drágább cuccokat is ajánlanak. Egy pulóver már 100-200 lejért kapható, a cipők többsége ugyanúgy 200-300 lej között mozog, mint bárhol máshol. A pálmát borsos árak terén talán a Calvin Klein, a Levi Strauss és a Miss Sixty viszi el. Utóbbiban felfedeztünk egy 1100 lejes kabátot, míg a Calvin Kleinnál 900 lej egy rövid, szőrmés tucatdzseki. A Calvin Klein farmert mondhatni, olcsón adják 400-500 lejért. Azért a Steilmann sem kutya, ott egy 720 lejes, térdig érő szvettert sikerült kiszúrni. Ám hiányoltuk az igazi luxusmárkákat. A Iulius Mallba készülők számára ajánlott kellék a füldugó vagy fülhallgatós mp3-lejátszó, lehetőleg valami zúzós zenével, ami képes túlharsogni a pláza kakofóniáját. Egyféle zene szól a folyosón – talán ez a leginkább tűrhető, kissé nyálas, klasszikus- és retrómuzsika. Ám emellett minden egyes üzletből más szám bömböl kifelé, talán azért, hogy a vásárló a fájó füleire figyelve ne nézze meg, mennyi pénzt hagy ott? Pontlevonás jár a hamutálcás szemetesekért is, amelyeken kivétel nélkül ott díszeleg a dohányozni tilos jelzés. Az elárusítók viszont sokkal kedvesebbnek tűnnek, mint a méregdrága belvárosi üzletek személyzete. Az étteremrészlegen a kínaitól a tradicionális román fogásokig minden kapható – nem hiába, hiszen a több kilométeres gyaloglástól a tükörfényes folyosókon jól kidöglik és megéhezik az ember. HIRDETÉS |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|