• Megosztás:
  •  Sárm RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 09:34 GMT +2, 2007. március 27.

P. E. É.
KAMUDIVAT
A kubista bohóctól a military nadrágig


Katonadolog: az első világháborús avantgarde mozgalom volt az, amely a terepszínű ruhákat, a kamuflázs művészetét behozta a divatba.


HIRDETÉS






Előbb a művészetből a háborúba, onnan a divatkifutókra, majd az utcára került a terepszínű egyenruha – ezt a folyamatot követi végig a Londoni Imperial War Museum-ban megtekinthető Camouflage (jelentése rejtőzés, álcázás) címet viselő kiállítás.


Bohóckodnak a franciák, a britek követik őket

Először a francia hadsereg öltöztette katonáit az első világháború alatt terepszín ruhákba. Kubista motívumokból ihletődtek, amikor töredezett, geometriai formákat ábrázoló mintákkal díszítették a hadsereg egyenruháit.

Nem a kubisták, és nem is a francia sereg találta fel a spanyolviaszt, persze az álcázás technikáját már hamarabb is használták, de az első világháborús egyenruha-váltó mozgalom volt az, amely a terepszínű ruhákat, a kamuflázs művészetét a divatba behozta.


A repülőgép a hibás mindenért

Az 1915-ben Franciaországban létrejött Section de Camouflage-ban fiatal konstruktivisták - festők, díszlettervezők, iparművészek - dolgoztak. Megalakulásuk után egyetlen harcászati eszköz sem menekült az ecsetjük elől.

A camoufleur-öknek nevezett Section-tagok mindent átterveztek, átfestettek, ami a kezük ügyébe került. Az avantgárd aktivista művészek háborúellenes megnyilvánulásainak egyike a kamuflázs kidolgozása: legalább a katonák élete legyen nagyobb biztonságban.

Bár a lövészárkokba vonulók udvari bolondokra, bohócokra jobban hasonlítottak, mint katonákra, a franciák nem bánták meg, hogy a hadsereget új ruhába öltöztették: a töredezettség, a nem egységes forma látványa nehezen észrevehetővé tette a csapategységeket.

Akkor jelentek meg ugyanis a felderítő repülőgépek – a hagyományos, kék egyenruhás csapatok könnyen észlelhetővé váltak volna a magasból, ráadásul a szintén elég új technika, a fényképezőgép meg is örökíthette a rejtőzködőket.





Az Imperial War Múzeum tárlata a világ eddigi legnagyobb kamuflázs-kiállítása. A Section de Camouflage ereklyéin kívül Dazzle-technikával készült hajókat is bemutatnak, az 1915-ös „kamuflázs-robbanástól” napjaink amerikai hadseregének egyenruháiig, illetve Gaultier és Galliano által kreált estélyi ruhákig, vagy Joe Strummer, a Clash énekesének military nadrágjáig minden jelentősebb kamuflázs-alkotás látható.

A napóleoni korszakban a hadseregeknek jól ismert, könnyen megkülönböztethető egyenruhái voltak: a franciák kékben, az oroszok zöldben, a britek pirosban, az osztrákok fehérben virítottak a hadszíntéren. Az egyenruha funkciója az volt, hogy a seregek egymást könnyebben megkülönböztessék, ugyanakkor pszichológiai hatása is volt: a bajtársiasságot, az összetartozást fejezte ki.





Tim Newark, a nemrég megjelent Camouflage című kötet szerzője szerint a katonai álcázás tulajdonképpen a 19. század közepéről származó ötlet: elsőként a khaki színt vezették be a stratégák. Azonban hamarosan rájöttek, hogy a khaki sem sokkal jobb, mint a más színű ruhák: legfennebb addig segít a rejtőzködésben, amíg mozdulatlan állapotban tartózkodsz a mezőn, de ha megmozdultál, rögtön észrevesznek.

A kubisták által alkalmazott technika éppen erre kínált megoldást: az egymás mellé helyezett geometriai formák nem adtak a testnek vagy a tárgynak világosan meghúzható kontúrt. Az álcázott tárgyak nem illeszkednek teljesen a környezetbe, de az egymás mellé helyezett sötét és világos árnyalatok megtörik a viselőjük – egy katona, egy tank vagy akár egy csatahajó formáját – nem lehet pontosan meghatározni a körvonalukat, sokkal jobban beolvadnak a környezetbe.



Az első világháború camoufleurjei a nehézfegyverzetre, a tüzérség és a hajók álcázására összpontosítottak elsősorban; és a britek hamarosan utolérték a kubizmus előnyeit a harcászatban először kihasználó franciákat. Kezdetben az orvlövészek kézzel készített öltönyöket kaptak, a gyalogságnak a textilnyomtatás megjelenéséig várnia kellett még a terepszínű ruhákra.

A második világháborúban az álcázási és félrevezetési technikák ismét hatalmasat fejlődtek. Tobrukban a britek stratégiai fontosságú épületeket dekoráltak ki gránáttölcsérekkel és romokkal, hogy úgy tűnjön, mintha légitámadásban bombázták volna le őket. Egy másik 2. világháborús találmány a hamis gumiláb, amely a távolkeleti partokon leszálló titkosügynököket segítette átverni a japánokat. „Aranyos ötlet, de kissé kényelmetlen” – mondja Tim Newark.


Baklövés: a lombozat használata

Newark kiemeli, hogy a kamuflázstechnika használata során az egyik legnagyobb baklövés a lombokkal, levelekkel való álcázás volt. A lombozat hamar elhal, megbarnul, és a barna levelekkel letakart tankot nagyon könnyen észre lehet venni. Ezért a katonák egyik háborúban sem használtak lombozatot.

A híres „csokoládészelet”, a süteményminta sem jött be: az első Öböl-háború alatt nagyon népszerűtlenné vált az amerikai katonák körében, mert ezt viselve sokkal inkább hasonlítottak járkáló süteményestálra, vagy udvari bolondra, mint mord katonákra. Úgyhogy a csokit egy másik mintára cserélték, melynek révén az egységek kevésbé érezték rajzfilmfiguráknak magukat.


A divattervezők is eljátszottak a gondolattal

Gaultier és Galliano voltak az első divatkreátorok, akik az utcai divatba is beemelték a kamuflázs-termékeket. Gaultier elképesztő estélyi ruhái távolról durvák, pokrócszerű textúrájúak, közelről viszont finom selyemből készültnek tűnnek.

A brit hadsereg márcsak PR-szempontból is szimpatizálja ezt a divatirányzatot, mert közösségi érzést, összetartozást fejez ki a katonák, illetve azok között, akikért tulajdonképp harcolnak. A vezérkar már azon is gondolkodik, hogy az egyenruha-fazonok mintájára gyártassanak utcai ruhákat – a kreáció a hadsereget népszerűsítené.


Egy szomorú érv a kamuflázs mellett:

A londoni kiállításon megtekinthető a Section de Camouflage egyik tagja, Eugen Corbinnak az a nagykabátja, amely a legrégebbinek hitt töredezett mintájú egyenruhadarab. Corbin – terepszínű kepije, zakója és köpenye szintén látható a múzeumi tárlaton –, azután tervezte meg a kabátot, miután szeme láttára ölték meg három bajtársát a német repülők.





Forrás: BBC, Wikipedia, Adatbank
Fotók: BBC


  • Megosztás:




HIRDETÉS






SZAVAZÓGÉP

Meg tudod oldani az otthoni munkát?

Igen, már átálltam pár napja home office-ra. 874
Hétfőtől mindenképp bevezetem. 48
Olyan a munkám, hogy nem lehetséges megoldani. 1019
Nem látom feltétlen szükségesnek, betartom az óvintézkedéseket. 52
Kényszervakáción vagyok én is. 344
Sajnos a munkahelyem is veszélybe kerülhet, ha elhúzódik a járvány. 272

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS