| |
szerk. Az egyik haverom azt mesélte, hogy egy csajjal mindig az AC/DC Back in Black-jére csinálta. Elképzelni sem tudom.
HIRDETÉS Elég az hozzá, minden mozdulat áthallatszott. A zene halkan szólt, de az is áthallatszott. Egy alkalommal a haver későn jött haza, ami nem volt szokása. Egy csajt hozott, akit vélhetően órákig puhítgatott. Lesegíti a kabátját, mutatja az irányt, csaj be, ő keres valamit a hűtőben, összerakja, beviszi a szobába. Pár másodperc, Mozart hegedűversenyei: play. Mikor lemegy az első tétel tapintatból beteszek nálam is valami zenét, Wagner volt kéznél, éjszakánként amúgy is belefér, hát Wagner. Negyed óra múlva a másik szobában megáll a zene, nem tudom mire vélni, de még jó is, mert különösen nyomasztó részek következtek, és ilyenkor nem jó a háttérzaj. Annyit hallok még, hogy a csaj elbúcsúzik, kapu bezárul. Haver bejön, nincs túlöltözve; odamegy a CD-lejátszóhoz és kikapcsolja. – Bazmeg, ezt direkt csináltad? – kérdi, de nem várja meg a választ, kimegy. (Mr. Black) Az első aktus a Pet Shop Boysszal történt. Mármint az ő zenéjükre. A Very című album. Very, nem veri. Kazetta volt, kalózpéldány, az ószeren szereztem. Az ószer jobb, mint az óvszer, a zene jobban bejött, mint a szex. Azóta is gyakrabban hallgatok zenét, mint ahányszor szexelek. Ja, a magnós megoldás nem túl szerencsés, aktus közben többször is lejárhat, és akkor meg kell fordítani, és kezdheted elölről. A kazettás korszakból a Lighthouse Family még, amire határozottan emlékszem, a Prodigyt nem szerették a lányok. Rádióban a CD Radio volt a nyerő, főleg a késő esti, chilloutos műsoraik. A country-adásukat viszont nem bírtam. De az igazi király a Winamp, az ember csak berakja, mármint a playlistbe, és másnap arra ébred, hogy még mindig szól a rákkenroll. (Mr. White) Egy lassú tangó nálam mindig beindítja a szenvedélyeket. Érzéki és mély. Azután jöhet előjátékként egy kis bécsi keringő, majd a lényeg: a szamba. Játéknak a polka felel meg, pihenésnek az angol keringő. Kissé gépies, de kikapcsol a jive. Végül pedig jól jön egy kis meditációs zene. Mostmár csak az a kérdés, hogy élő zenészek legyenek, vagy dj. (Ms. Red) Szex mellett nem egészen korrekt zenét hallgatni, mert a két tevékenykedés kölcsönönsen zavarja egymást. Például: ha a zene túl izgalmas, sőt izgalmasabb, mint a szerelmeskedés, akkor elvonja egyik vagy másik, esetleg mindkét fél figyelmét az akcióról. Meztelenül is lehet amúgy zenét hallgatni, de az már nem szex, hanem a szinte hullarészegségig elszállt állapot egy fesztiválon. Ha meg a szex minősége múlja felül a zenéét, akkor az utóbbi szórakoztatásként felesleges, tehát kikapcsolandó, ha nincsenek egyéb funkciói. Példa egyéb funkcióra: vékonyfalú a szoba, és a zenei függönnyel a szomszédok, lakótársak vagy a szomszédos kollégiumi szoba lakói előtt játsszuk el azt, hogy diszkréten fedezni próbáljuk erotikus tevékenységünk, de tulajdonképp csak még hangsúlyozottan fel akarjuk rá hívni a közfigyelmet. Ha meg a szex és a zene egyenlő arányban érdekes, akkor valószínűleg mindkettő untatja a résztvevőket. Ha mindenképp kell zene a szex mellé, akkor az legyen klasszikus. Ebből az az igazi, ha meghívunk egy vonósnégyest a lakásunkra, vagy ha felavatjuk az egyik hangversenytermet, mondjuk egy Ligeti-mű előadása közben. (Mr. Pink) Tipikusan egyszerre csak egy dologra koncentrálni tudó ember vagyok, ha jó a zene, akkor annyira leköt, hogy sem olvasni, sem társasjátékot játszani nem tudok, olyan zenét, amelyik nem köt le, nem szeretek hallgatni. Az első szexuális magamra ébredésem amúgy is egy játszótéri hintavashoz kötődik, és semmi zene nem volt közben. Zene es szex témában Michael Winterbottom 9 Songs című filmje jut eszembe. Adott egy-két ötletet, de semmi több. (Mr. Blue) Szerintem nincs olyan zene, amit speciálisan csak szeretkezés közben lehet hallgatni, vagy amire kifejezetten "jól megy" a dolog. Ugyanakkor a szex háttérzenéje nem feltétlenül andalító, "nyálas" szám, pedig sokan így gondolják. Hangulatteremtésre talán beválik, de még a végtelenített playlistek korában is túl mesterkéltnek vagy kiterveltnek tűnik az effajta előkészület. Amihez gombokat nyomogatni, elektronikus cuccot simogatni, egeret dajkálni kell. Mert most sem "egyetlen gombnyomás". Én a playlist helyett inkább a kinti jégesőre, a szomszédban dolgozó falfúrógépre, akciófilm géppuskaropogására szavazok. Különben is, "közben" nem teljesülnek a klasszikus értelemben vett zenehallgatás feltételei: a különbségérzékelés eltompul, a karakteresség semlegesítődik, valami szaggatott, tudathasadásos befogadás lesz az egészből. Ennek is meglehet a varázsa, de akkor úgy, hogy ne vegyem észre: ne tudjam, mit hallok, ki játssza, vagy egyáltalán. Utójátéknak viszont tökéletes pl. a The Gathering If then else, vagy, amit nemrég fedeztem fel, a Yonderboi Splendid Isolation albuma. Valami, ami visszakalauzol. (Ms. Yellow) HIRDETÉS |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|