összeálította:Gy. A. HIRDETÉS Forró nyár; fele útját járta meg a nap az égen, lankadt tagjaimat lágy kerevetre vetem. Félig nyitva zsalum, félig leeresztve a függöny. Mint mikor az erdőn lombba szűrődik a fény, vagy mikor éltűn a nap, s halk árnyakkal jön az alkony, vagy mikor oszlik az éj: csöndbe dereng a szoba. Illik az ily halk fény, ha szemérmes látogatót vársz: a remegő lánykát merni tanítja az árny. Íme, Corinna bejő, öltözve rövid tunikába; kettős hajfonata rejti nyakának ívét: így mehetett hajdan nyoszolyája felé Semirámis, így a híres Láis dús szeretői elé. Ritka szövésű finom tunikája, nem sokat árt az: mégis tépte kezem, s védekezett a leány, védekezett a kacér, noha győzni percre se kívánt, s végre mohón önkényt adta föl a diadalt. S ó, mikor ott állott ruha nélkül előttem! alakján szomjú szemem nem lelt egy makulányi hibát. Mily vállat láttam! mily dús karokat tapogattam! mily dagadón idomult emleje ujjam után! S csókvert melle alatt mily tündöklő sima has nyúlt! Mily buja, dús csípők! Mily fiatal, deli comb! Mit soroljam el egyenkint? Nem volt hiba benne, s minden szépségét meztelenül ölelém. Gondolhatni a többit... Lankadtan pihenünk már... Ó, csak bús nyaraim sok dele volna ilyen! Petronius Arbiter: A valódi gyönyörűség Csúf és kurta a Teljesűlés kéje; megvolt, s törve sóhajtasz: "Kár, hogy megvolt!" Kedvesem, ne siessünk, mint a barmok, vágyainkat a Pillanatba ölni: mert ellankad a tűz, elvész az érzés. Inkább végtelen -- így, így ! -- ünnepelvén nyújtsuk a boldog heverést s a csókot! Így majd semmi csömör nem ér el, semmi lankadás; gyönyörünk volt, van, lesz, mindig újra kezdődik, soha sincsen vége... La Fontaine: Jancsi úr gyűrűje (Rabelais meséje) Vén napjaira Jancsi úr fiatal nőt hozott a házba. No főtt is irgalmatlanul feje szegénynek gondba-lázba! Bábika (így hítták a lányt) csinos, derék, jószőrű lány volt, bírólány, hát sokat kívánt, s a szerelemben csupa láng volt. Volt mit törődni a komának, hogy ne legyen fölszarvazott: szerelmes versek és románok helyett olvasni asszonyának csak erkölcsös mesét hozott, és tartott erkölcsös beszédet, szidta a sok tágszívű szépet, sok romlott hiut és kacért, amint csak a torkán kifért. De az asszonyka nem szerette a morált s prédikációt, nem tűrte az orációt, ám az udvarlást jól bevette. Így lőn, hogy Jancsi gazda sokszor annyira félt a csufolóktól, inkább kívánta a halált; de volt néhány jó perc is olykor, amikor megnyugvást talált. Egy éjjel, melyet jól betöltött gyomorral Bábi mellett töltött (étel-itallal jóllakott, s aztán kedvére hortyogott), álmában megjelent az ördög, s ujjára egy gyűrűt dugott és mondta: "Látom a keserved, mely tőled minden nyugtot elvett, s az nálam irgalomra lelt: vedd e gyűrűt és jól viseld. Míg ujjadról nem fog leesni, az, ami aggódásba ejt, tudtod nélkül nem fog megesni." "Hogy háláljam meg? Nagy öröm! -- mondta Jancsi úr bölcs szavakkal -- Isten fizesse meg kamattal; irgalmas atyám, köszönöm!" És az örömtől fölriasztva s fölnyitva kissé szemeit, hogy hol találta Jancsi gazda dugva az ujját -- sejthetik. Chevalier De Boufflers: A szív Minden a szív -- mondják a hölgyek --, szív nélkül szerelem s boldogság nem terem; és minden a szívé: veszteség, győzelem -- de mire gondolnak e hölgyek szívről beszélve szüntelen? Tűnődtem ezen én; -- hogy ily döntéshez érjek végül: nem értik ők szó szerint a szívet, hanem csak jámbor és illemes szóval élnek a durva szó helyett. Pláton a szív-viszonyt bár bölcselegve zengi: Pláton maga marad, és nem hisz néki senki. Szerelemről aki bölcselkedik, bolond, csak egy törvénye van e drága tudománynak, az, mit a természet tár eléd és kimond: más oktatóját ne kívánjad. És ő kétféle szívet alkotott: külön-külön fiúnak és leánynak. Az emberiség régen elfogyott volna, ha mind egyforma szíve volna: azért adott különbözőt. Apáca, márkinő, király, inas, komorna, bonc, rabbi, szerzetes, víg cimbora s mogorva pap, és a tagadó, ki Istent káromolja: mind-mind kapott szívet, vágyót és élvezőt. De egynek sem elég a maga szíve, mindegyik még egy másikat kíván. Bolond egy szerszám a szív ám! Sokat játszottam vele tíz-húsz éve (akkor voltam boldog legény), és minden napom, éjem, évem úgy eljátszottam, hogy szívem a sok játékban elkopott szegény. Cantel: Egy fiatal leányhoz Az ágyban aludtam, hol máskor holdas éjben te szoktad, szűzi lány, lezárni kék szemed: s mely testedhez tapadt, az ittas gyolcsfehérben izzó parázs gyanánt csavartam testemet. Haraptam vánkosod . . . ajkad nyomát reméltem harapni . . . ó, kiért nem szánnám vesztemet! S szemérmesen dugott térded izét a térdem a hűvös paplanon égve érezte meg. És jött az álom, és -- mit hallva is húzódnál -- megjelentél nekem, ó, fehér Éva-lány (kit egy szó elpirít, egy csók megöl talán . . .) De álmom több vala a szóknál és a csóknál... Vad kéjben, tiszta szűz, így lettél az enyém, míg szűzi ágyadon magam feküdtem én! HIRDETÉS »13 erotikus vers Babits fordításában »13 erotikus vers Babits fordításában |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|