összeállította:Gy. A. Babits Mihály Erato című antológiájának elsõ kiadása csupán a szabadelvûbb Bécsben jelenhetett meg, a pesti hatóságok késõbb erkölcstelenség vádjával a kötetet is elkobozták.
HIRDETÉS Az erotikus kötetek kiadásának jövedelmezõ üzletágát Magyarországon a keresztény szellemiség prüdériája beszüntette. Az Erato a bécsi Hellas Verlagnál jelent meg 1921-ben, 500 számozott példányban és terjesztése csak elõzetes feliratkozás alapján történt. A könyvbarátok számára készült kiadást az akkoriban nagyon népszerû Bayros metszeteivel díszítették, és bibliofil értékének megfelelõ áron juthattak hozzá az érdeklõdõk. Magyarországon elõször 1947-ben jelenhetett meg a budapesti Officina kiadó gondozásában, kétnyelvû kiadásban. Babits meglehetõsen hajszolt körülmények között készítette el az antológiát. Annak ellenére, hogy az erotikus világirodalom remeikébõl választott verseket, sokféle vád és támadás érte, sokszor még barátai részérõl is. Tóth Árpád és Szabó Lõrinc azonban végig támogatták munkájában, és bár a fordítások mindegyikét Babits szignálta, néhányat ők készítettek el. Összeállításunkban a Szépirodalmi Könyvkiadó 1973-as, Erato -- Az erotikus világköltészet remekei c. kiadásának 71 versébõl válogattunk néhányat. A görög antológiából Paulosz Szilentiariosz Markolom a mellét... ajakát ajakamra... vakító vállát, drága nyakát szomjasan issza szemem. Még nem egészen enyém a gyönyör, még harcol a kislány, még nem akarna szegény ágyra borulni velem. Aphrodité s Pallás harcol: buja vágy s szûziesség; s két istennõ közt reszketeg olvadok én. Pmilodémosz Ó, láb, ó, lábszár, s amikért elzülleni nem kár, ó, comb, ó, lágyék, tompora s gömbölyû far! Ó, váll, ó, emlõk, s te megejtõ karcsú nyak íve, ó, gyönyörû két kéz! ó, szemek, õrületem! Ó, buja mozdulatok s szájt szájra fûzõ buja nyelvek csókjai, ó, ideget fölkavaró buja hang! Nem görög asszony szült, Flórám, és nem dalolod bár Sapphót -- Perseus is hindu leányt szeretett! Shakespeare szonettjeibõl 2 Lányarcot festett néked õs kezével, vágyaim úr-úrnõje! a Teremtés; s gyenge szíved, mint gyenge asszonyé ver: de nincsen benned csalfa nõi lengés. Szemed fényesebb, de nem olyan álnok, s megaranyozza mind amire nézel, ki férfialakoddal asszonyálmot és férfiszemet egyenlõn igézel. S talán elõször asszonytestre szánta Természet-asszony -- de belészeretve ébredõ formád fiúvá kívánta vágyam számára hasztalan keretbe. Ó, ha már nõk kincsévé kelle lenned, hadd nékik gyönyöröd -- s nekem szerelmed ! Günther: Nászdal Bontsd ki a gyönyör rejtekébül forrón lihegõ sötét öled, míg büszke combjaid felett az irigy vén hold is kibékül! Gyönyörünk csak álom, röpke láng; s ezer csillagszemét reánk fordítja a nagy éj vidáman... -- Add csókod innom, s én a kéjek mustjával áldozok tenéked a szûziesség templomában. Aretino: A bujaság szonettjeibõl Tárd szét a combod, hogy bódulva nézzem farod tövét s a kéjek völgyes fészkét Látvány amelytõl dagad minden érzék! Fészek mely méltó, hogy Édent idézzem! S míg ennyi csábon szemem égve néz szét, s csókolni õket, vágyam kelni érzem: Nárcisszként nékik tükrét tartja készen hasam alatt a szent szerelmi készség. "Ah, jer az ágyba! vár a lázas éjjel! készülj, kis szajhám, készülj! Jer az ágyba vad gyönyöröm alatt zúzódni széjjel! Gyere már! Ördög bújjon vén anyádba!" "Jövök, mucuskám! Ily isteni kéjjel lecsalhatsz a legmélyebb alvilágba. Ó, nincs, ki többre vágyna s kevésbé elégedne meg csekéllyel, mint én! -- Jerünk már, lubickolni, ágyba!" Baudelaire: Egy arc ígéretei Szeretem, sápadt lány, lágyív szemöldököd, mely alól éj árad sötéten. Szemed sötét, de mit sötét szemed mögött olvasok, nem gyász, semmiképpen. Szemed, mely épen oly színû, mint hajzatod, rugalmas hajzatod erdõje, szemed bágyadtan így biztat : "Ha akarod, plasztikus múzsa szeretõje, követni vágyaid s reményed csillagát, melyet kigyújtott ritka fényünk, köldöktõl a farig, gyõzõdj meg sorra hát, hogy mind igaz, amit ígérünk! Két bronzérmet találsz a mell csúcsaira kiszögezve nyúlni elõre; s a drága has alatt, mely bársony és sima és barna, mint a hindu bõre, prémet lelsz gazdagon, mely mint a dús Hajak testvére, sûrûn terped széjjel, s éppoly lágy és tömött, s éppoly fekete, vak, vak éjjel, csillagtalan éjjel!" Verlaine: Ouverture Combjaitok közé s farotok felé vágyom papnõi az igaz-egy istennek, a kéjnek: naiv vagy kitanult szorgalmasok az ágyon, ó, hogy csak testetek nyílásaiban éljek! Szeretem lábatok, mely csak a szeretõ felé megy, szeretõt kísér, és nem simul, csak szerelem után szeretõ csüggedõ lába köré, ki már lihegve megvonul, talptól az ujjakig, miket buján simitgat nyelvem, s harap fogam, és ajkam sorba kóstol s a bokáig, miken kék erek tava tikkad: ó, szentebb lábakon nem járt szent, sem apostol! Szeretem szájatok s a vad játékokat, miket a nyelv ûz és az ajkak, s néha tán harapva nyelveink -- és mást is -- a fogak: hogy vágyni nem lehet teljesebb kéj után. S szeretem kebletek, dupla halmát a kéjnek s gõgnek, hol kedvire dagadva férfi-gõgöm emelt orral turkál s tör a langy meredélynek, mint egy kan pindusi s parnasszusi tetõkön. S szeretem karotok, mely oly szép, biztató és gyengéd és fehér, s idegesen gyûrûz, s fehér mint farotok, s majdnem oly izgató, szerelemben meleg, s utána enyhe, hûs. S e karok végein két kezetek imádom: a tunyaságnak és a bujaságnak áldott két szerszámát, amely óva izgatja vágyam, s vezeti gondosan a vak szerelmi bárdot. De mindez semmi, mert combjaitok közül int a fõ üdv, melyet ha lát, szagol, tapint és ízlel, ájtatos hívetek üdvözül: a szemérmetlenség belsõ szentélye int. Combjaitok közé s farotok felé vágyom, papnõi az igaz-egy istennek, a kéjnek: naiv vagy kitanult szorgalmasok az ágyon, ó, hogy csak testetek nyílásaiban éljek! Dehmel: Venus perversa Ülj le! Hét kereszt közöttünk! Fõ, hogy állat módra nem szabad! Lelkem már más ingerek fölött csüng: magadat szeresd elõttem, magadat! Magadat csak! Vonagló szemérmed, kéjvizes szemed, csukló nyögésed: ez kell nékem ! -- végsõ kéjnek: látni magányos õrjöngésed. Ó, te, hogyha újjad alatt melled bimbaja, már fonnyatag, földagad, mint valaha szerelmed régi éjein dagadt -- bús tobzódás ! -- evvel hagyj betelni! Magam kéje keserû öröm. Hadd legyen vad gyönyöröm a te bús vadságodon legelni! amint csillapítod elhagyott araként magányos vágyaid, s mámoros kézzel kutatgatod tested titkos boldogságait. Mostan -- édes -- tekinteted megtörik. Ó, szemem megtört szemed hadd issza! Rezzenés fut lábtól ajkakig -- - Ne húzódj oly vadul vissza! Undorodsz? Az unt tehénség jobban tetszett -- - S borzalom szalad rajtunk át: ha bús fajunkra vénség borul majd: a szerelembõl ez marad!... HIRDETÉS »13 erotikus vers Babits fordításában »13 erotikus vers Babits fordításában |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|