• Megosztás:
  •  Sárm RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 18:29 GMT +2, 2005. január 10.

Kerekes Tamás
EGY DÉVAJ FEMINISTA
Germaine Greer: A kasztrált nő


Dühödt kultúrkritika, kendőzetlen szexuális felvilágosítás, antikapitalista politikai manifesztum, excentrikus vallomás és életvezetési tanácsadó – feminista írásmű azoknak, akik "a vaginát problémának tekintik".


HIRDETÉS






Jóllehet nem múltak el nyomtalanul John Steinbeck intő szavai, miszerint a második világháború utáni amerikai férfitársadalom többet tudott a Ford T-modell karburátoráról, mint a csiklóról, feminizmussal való találkozásom eddig esetleges volt. (A leszbikus mozgalommal az is maradt, amióta kiderült, hogy legalább úgy kívánom a nőt, mint ők.)


Ráadásul a feminizmus

a világháború után bontakozott ki teljes erővel, talán Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Erich Fromm tanulmányai nyomán. Köztudott, hogy franciaországi hatvannyolcas eseményekre milyen felszabadító hatással voltak a már akkor sem fiatal Marcuse professzor nézetei, aki azonban nem ezekkel a gondolatokkal hatott igazán rám, hanem azzal a könyvével, mellyel cáfolta valósággal filiszter módjára megbékélő Wilhelm Friedrich Hegel alakját.

Magyar nyelvterületen nem is akadtam aztán virtigli feminista teoretikusra. Néhány éve annak a nyomait kerestem, hogy az 1914-es magyar nyelvű lapokban és magazinokban érződött-e nyoma az első világháború kitörésének. Ekkor került a kezembe egy női lap, mely 1914 nyarán hagyta el a nyomdát, címlapján egy hatalmas fotó szerepelt a következő aláírással:


"Megvadult szüfrazsettek az angol király

hintaja elé vetették magukat az epsomi derbyn." Amikor kezembe került az 1970-ben angolul megjelent The Female Eunuch magyar fordítása 2004-ben, egy magyar, vidéki élelmiszerboltban, a leértékelt mosóporok között, a bolti tizedére csökkentett árával, úgy éreztem magam, mint Márquez híres ezredese, ki most nem az esőben tévedt el, hanem az időben, mint Rip Wan Winkle.

Csak remélhetem, hogy a román, francia, svéd stb. olvasók időben jutottak hozzá e híres munkához és nem pislognak, mint magyar határőr a Vlad Tepes névre kiállított magyarigazolványra (itt jut eszembe az a tájékozatlan amerikai turista, kinek a rómi zsibvásáron eladták Caesar eredeti beszédeit CD-n, vagy az a hebrencs személyi titkár, aki nemrégiben tudatta Putyinnal Churchill fultoni beszédét).

a modern női lét elemzésében, ennek megértésében nagyban segítségemre volt Ildiko von Kürthy – a Stern főszerkesztője, ki roman-jaival rendre a német bestsellerlisták élén található – ki egy halhatatlan regényében a férfi-nő különbséget a történelem folyamán abban vélte megragadni, hogy a nő a saját mamutját akarja elejteni.


Amúgy A kiadó nem spórolta ki a Greer-kötet

fülszövegéből a mézesmadzagot: "Germaine Greer Ausztráliában született, ott járt egyetemre, majd Cambridge-ben szerzett PhD-t angol irodalomból, 1970-ben A kasztrált nő megjelenésével egy csapásra világhírű lett, a könyv felkerült a bestsellerlistákra, számtalan nyelvre lefordították, szerzője pedig azóta is rendszeresen szerepel tévéműsorokban, nyilvános vitákban, publikációi és szereplései szenvedélyes, személyeskedő és komolyan érvelő viták sorát váltották és váltják ki.


"A nőgyűlölő nő",

a "dévaj feminista, akit még a férfiak is szeretnek" első könyvével egyszerre tudta megszólaltatni a tudósokat, a nőmozgalmi aktivistákat és az otthonülő háziasszonyokat. Persze a mű még akkor íródott, amikor "a reiszolás is ért annyit, mint a baszás" (lásd a kötet 307. oldalát).

Greer példáit a filozófia-, pszichológia-és irodalomtörténet kötelező olvasmányaiból és a női magazinok hasábjairól, olcsó románcokból, a hatvanas évek popdalaiból meríti. A könyv műfaja hasonlóképpen elegyes: egyszerre dühödt kultúrkritika, éles szemű irodalomkritika, kendőzetlen szexuális felvilágosítás, antikapitalista politikai manifesztum, excentrikus vallomás és életvezetési tanácsadó.


A kasztrált nő mára fogalommá vált és klasszikussá távolodott.

A feminizmus történetének e klasszikusa mégsem csupán a nemi szerepek kritikájával foglalkozó szakemberek számára megkerülhetetlen mű: izgalmas, provokatív olvasmány lehet mindazok számára, akik szívesen gondolkodnak el rajta, hogy mit jelent és mit jelenthet nőnek – és férfinak lenni."

Amúgy Az irodalomtörténészi véna sokszor azonosítható a szövegben, Greer nem hagyja ki a lepattanó labdákat. "– Nem is olyan régen Edmund Wilson azzal próbálta megkérdőjelezni Hemingway férfiasságát, hogy azt állította, gyér a mellszőrzete" olvashatjuk a 34. oldalon, vagy amikor az előítéletektől mentes közbeszéd fontos dokumentumainak nevezi Sylvia Plath menstruáció-verseit.


A meghökkentő állítások

közé tartozik Greer megjegyzése: "A pina a legjobb esetben kicsi és észrevétlen: a pénisz nagyságával kapcsolatos szorongást kiegyenlíti a pina kicsiségét illető aggodalom."

A tudós hölgy elítéli a nemileg tájékozott, az erogén zónákra is figyelő, az előjátékra gondot fordító férfiakat, mert ez a felfogás azt impikálja, hogy "létezik egy statisztikailag ideális baszás, mely minden esetben kielégítő, ha a megfelelő procedúrát követjük, ami fölöttébb elkeserítő és félrevezető."

A legmeghökkentőbb azonban Greer, akkor, amikor a ma is létező atavisztikus félelem legelterjedtebb és legjelentősebb megnyilvánulásának a menstruációhoz való általános viszonyt tartja. A történelmi levezetéssel egyet lehet érteni, ám a feloldással aligha. "Ha azt hiszed magadról, hogy emancipált vagy, játssz el a gondolattal, hogy megkóstolod a menstruációs véred – ha rosszul leszel tőle, még hosszú út áll előtted, kisanyám. " (46.old.).


A szerző optimista. Állítja,

ki lehet törni a csapdából: "A brit kereskedelem az ötletek és szakértelem exportján alapul, és a férfiaknak egyikre sincs monopóliumuk. E tulajdonságok a nőiességgel sem összeegyeztethetetlenek, hiszen még Mary Quant is szív alakúra borotváltatta szeméremszőrzetét odaadó férjével. " (115.old.)

A kötet általában értelmes és szellemes elemzések csokra, a szerzőnek tulajdonképpen és alapvetően az alávetéssel és a méltósággal van baja és ezt nagy erudícióval fejti ki. Az irodalomtörténeti anyagból vett argumentáció a szerző legfőbb erőssége, s talán a leggyengébb, amikor a már említett atavisztikus félelmet szeretné oldani:


"A vaginát problémának tekintik,

mely akadályozza a közélet kellemességét. A vegyi összetevőket tartalmazó tusfürdők használata valójában károsan hat a hüvelyben lévő organizmusok természetes egyensúlyára, mégsem meri egyetlen orvos sem elítélni.

Azok a nők, akik szeretnének kibékülni magukkal, és meg akarják érteni, milyen messze is vannak még ettől, gondolják meg, milyen érzéseket kelt bennük az a gondolat, hogy megkóstolják saját hüvelyi váladékukat az ujjukon, vagy hogy megízleljék magukat frissen, szerelmük ajkáról." (215.old.)


  • Megosztás:




HIRDETÉS






SZAVAZÓGÉP

Gondolsz a környezetre karácsonykor is?

Folyamatosan szem előtt tartom ezt a szempontot is 84
Próbálok inkább saját készítésű ajándékkal kedveskedni 6
Ilyenkor inkább az a szempont, hogy örüljön neki a megajándékozott 18
A műanyagot mindenestere száműzöm 13
Amúgy is tárgyak helyett inkább élményeket kellene adnunk! 48
Szerintem túl van reagálva a környezetvédelem kérdése 52
Még nem gondolkodtam el ezen 12

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS