• Megosztás:
  •  Sárm RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 17:17 GMT +2, 2003. december 11.

Dr. Marianna Beck
A PORNOGRÁFIA GYÖKEREI
Viktoriánus szexrögeszmék és a részrehajló századvég


Szigorított törvénykezéssel próbálta betiltani a pornográf iratokat a 19. század Angliája, de csak azt érte el, hogy áruk az egekbe szökött. A korabeli urak a korbácsolásért lelkesedtek – vonzerőt a fenék gyakorolt.


HIRDETÉS







A francia, illetve angol kalóz-kiadók által forgalomba hozott szexuális témájú művek egyre növekvő (példány)számától függetlenül Nagy-Britanniában a Kicsapongást Elnyomó Társaság (Society for the Suppression of Vice) folytatta tevékenységét: 55 év alatt a kiadók 97%-a ellen nyert pert.

1853-ban hozott törvényt az 1853-ban hozott törvényt az "obszcenitás ellen" az angol parlament. Úgy gondolták, ez a legjobb mód a francia gyártmányú, erotikus témájú metszetek, könyvek és dagerrotípiák fogyasztásának visszaszorítására. Az ilyen francia képeslapok igen drágák voltak: egy munkás egész heti bérét is elkérték ezekért

1853-ban az angol parlament megszavazta az első, obszcenitás-ellenes törvényt, mely révén a vámosokat fel hatalmazták, hogy kobozzák el az erkölcstelen vagy obszcén nyomtatványokat, festményeket, könyveket és egyéb termékeket. Akkor úgy tűnt, ez a legjobb módszer arra, hogy megállítsák a francia pornográf anyagok beáramlását az országba, valójában azonban csak azt érték el, hogy az erotikus termékek ára


a csillagos egekig szökött.

1868-ban bevezették a Hicklin-szabályt – ennek segítségével döntötték el évtizedeken keresztül, hogy milyen anyag számít obszcénnak: eszerint minden olyan anyagot cenzúrázni kell, mely elronthatja azokat, akiknek értelme nyitott az erkölcstelen hatásokra.

Ezt a normarendszert azonban nem csupán irodalmi művekre alkalmazták, hanem szexuális felvilágosító anyagokra is. A pult alatti kereskedelem továbbra is virágzott, bár a kiskereskedők illetve az utcai árusok, akik olcsó könyveket, posztereket és pamfleteket árultak, sokkal inkább ki voltak téve a Society for the Suppression of Vice ügynökei zaklatásainak, mint azok a kereskedők, akik nagyobb gondot fordítottak ügyfeleik megválasztására.

William Dugdale, aki hatalmas mennyiségű tiltott anyagot adott ki a 19. század közepe táján, legalább kilencszer börtönözték be ilyen váddal. Mivel általában nem kellett szerzői jogdíjakat fizetniük, a kiadók hatalmas nyereséggel adták ki újra de Sade műveit, vagy a Fanny Hill -t. Ez utóbbi több tucatnyi kiadást ért meg – egyes kiadásokat pedig újraírtak, hogy a dialógusok ne hangozzanak annyira elavultnak, egyszersmind legyenek kegyetlenebbek. Ugyanakkor

Minden magazin igyekezett a lehető legtöbb ízlést kiszolgálni (kép az egyik legnépszerűbb kiadványból, a The Pearlból)Minden magazin igyekezett a lehető legtöbb ízlést kiszolgálni (kép az egyik legnépszerűbb kiadványból, a The Pearlból)


több erotikus témájú magazin

jelent meg: olyan kifinomult címeket lelhetünk fel közöttük, mint a The English Woman’s Domestic Magazine, The Pearl, vagy a The Exquisite. Mások címei sokatmondóbbak: The Boudoir, Glee, Pleasure, The Annals of Gallantry. Az 1850-es évek elejére több, homoszexuális tematikájú magazint is piacra dobtak.

A homoszexuális tematikát a viktoriánus korban egyrészt az ókori görög művészet iránti hódolat táplálta, valamint az a nézet, hogy a két férfi közti barátság valamiképp tisztább kifejeződése a szerelemnek, mint a heteroszexuális kapcsolat. Ennek ellenére a kor konvenciói szerint a homoszexualitás nem elfogadható.

A The Pearl, mely 1879 és 1880 közt jelent meg, folytatásos regényeket, novellákat, verseket, dalokat, vicceket és pletykákat közölt, miközben központi tematikája a korbácsolás, a homoszexualitás és a biszexualitás volt. A teljes The Pearl-gyűjteményt 25 angol fontért árulták – ez az összeg egy átlagos munkás éves fizetésével volt egyenlő. A már megszokott,


bűnbeeső szűz-tematika mellett

a korbácsolás központi témája volt a korabeli angol pornográfiának – példák erre az olyan könyvcímek, mint a The Curiosities of Flagellation (A korbácsolás titkai) The Whippingham Papers, és a The Romance of Chastisement (A fenyítés románca). Ennek az érdeklődésnek egyik lehetséges oka a társadalmi realitás erotizálása: a testi fenyítés több száz éven keresztül szerves része az angol kultúrának: iskolákban, hadseregben és igazságszolgáltatásban ez egy intézményesült büntetési forma.

A főleg felső osztálybeli férfi olvasóközönség, melynek felcsigázta az érdeklődését a korbácsolás műfaja, több mint valószínű, hogy a verés e formáját megtapasztalhatta gyermekkorában, az iskolában. Egy elmélet azzal magyarázza a viktoriánus kor érdeklődését a korbácsolás iránt, hogy a nemi szervek helyett a fenék lett a legfőbb erogén zóna. Az irodalmat elemezve rájövünk, hogy bár a szexuális izgalom legfőbb központjai, a nemi szerveket a szövegek szinte sosem említik.

A megveretés hivatalos, elismert büntetésnek számított az iskolákban, a haseregben és a börtönökben isA megveretés hivatalos, elismert büntetésnek számított az iskolákban, a haseregben és a börtönökben is


A kései viktoriánus kor erotikáját

elemezve nem hagyhatjuk említés nélkül a My Secret Life-ot, egy 4000 oldalas, tényszerű leírásokkal telezsúfolt művet a Viktória-korabeli szexualitásról, melyet egy bizonyos Walter írt – aki feltételezhetően angol. A szakértők nem tudnak megegyezni, hogy Walter valójában nem-e Sir Henry Spencer Ashbee volt, az erotikus irodalom egy jólismert gyűjtője, és aki végül hatalmas gyűjteményét a British Library-nak adományozta.

Walter valamikor 1820 és 1825 között születhetett, így memoárja átfogja az egész viktoriánus kort. Walter önéletrajza hatvanas éveinek közepe táján ér véget, a szöveg szerint a szerző 1200 nővel lépett nemi kapcsolatra, kitérve ruházatukra, viselkedésükre, szociális konvenciókra és a viktoriánus életmódra.


A könyv fontos kordokumentum

– többet tudunk meg belőle a londoni alvilágról, a nők és lányok kizsákmányolásáról (a nagyméretű gyermek-prostitúciót beleértve) mint Charles Dickens összes művéből. A könyv kiváló példa arra, amint a kor kollektív amnéziával próbálja kiirtani a szexet.

A századvégen mind a művészet, mind a pornográfia a hermafroditizmussal, a transzvesztitizmussal, a biszexualitással és a homoszexualitással játszadozott. 1893-ban publikálták az Oscar Wilde közreműködésével íródott Teleny-t, melyet az első modern homoszexuális témájú regényként tartanak számon. Míg az 1890-es években születtek az erotikus irodalom legérdekesebb és legkifinomultabb művei, ugyanekkor Wilde-ot homoszexuális hajlamai miatt börtönbe zárták.

Walter műve állítólag
<br />
önéletrajzi jellegűWalter műve állítólag
önéletrajzi jellegű
A 19. század végén a pornográfia központja újból Franciaország lett, és több angol könyvkiadó arra kényszerült, hogy átköltözzék a Csatornán. A 20. század elején, valamint az első világháborút követő években Franciaország továbbra is a kiadók központja marad – olyan, irodalmi pornográfiát író művészek élnek akkoriban ott, mint Henry Miller, vagy Anaïs Nin. 1947-ben egy francia könyvkiadó, Jean-Jacques Pauvert


ki merte adni de Sade márki műveit

– hosszú per következett. Az 1958-as döntés értelmében de Sade négy műve – a Szodoma 120 napja, az Új Justine, a Juliette és a Filozófia a budoárban továbbra is indexen marad, de nem sokáig: néhány éven belül ezek a művek népszerű, puhakötésű változatban is megjelenhetnek.

Ahogy a pornográfiát a történelmi erővonalak formálták, létezése leggyakrabban az ellenőrzés kérdéséről szólt: az egyénnek joga van azt olvasni, nézni valamint alkotni, amit szeretne, másrészt a társadalom ellenőrzési jogáról szól az egyéni fogyasztása felett. A zsidó-keresztény hagyományban gyökerező nyugati társadalomnak – bár a szexhez negatív módon viszonyul, sosem sikerült kiirtania kifejeződéseit.


Az elmúlt száz év legfontosabb tanulsága:

az elnyomás a pornográfia virágzásához vezet. Herbert Marcuse 20. szaázadi filozófus nagyra becsülte a pornográfia felforgató hatását a merev berendezkedésű társadalmakban. Az ilyen kultúrák Marcuse szerint nem tolerálhatják a pornográfiát, mert

"a szexuális kapcsolatok nem szublimált, racionalizálatlan kifejezése a gyönyör mint olyan felszabaduláshoz vezet – ez pedig egyszersmind a munkáért való munka értékvesztésével jár együtt. A munka értéke és a gyönyör szabadsága közti feszültséget az egyén nem tudja tolerálni. Az egyének tudomást szereznének a munkakörülmények reménytelenségéről és igazságtalanságáról, így nem lehetne fenntartani a burzsoá világ szociális rendjét".


Vége
(Fordította Sipos Zoltán)


  • Megosztás:




HIRDETÉS






SZAVAZÓGÉP

Szerinted ki nyeri meg az államfőválasztást?

Klaus Johannis 458
Viorica Dăncilă 57
Kelemen Hunor 868
Dan Barna 132
Mircea Diaconu 26
Theodor Paleologu 29
Fogalmam Sincs 45
Hát Ion Iliescu, ki más? 137
Teljesen mindegy 699

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS