• Megosztás:
  •  Sárm RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 18:52 GMT +2, 2003. november 20.

Marianna Beck
A PORNOGRÁFIA GYÖKEREI
De Sade filozófiájának megtestesítője: a prostituáltból lett tanárnő


Inkább az istenkáromlás, mint a pornográfia a de Sade márki rögeszméje, bár írásai a mai pornó-bizniszben sem számítanak elavultnak. Írásaiban mind a morális értékek, mind nemi szerepek felcserélődnek.


HIRDETÉS






De Sade márki munkássága a pornográfia történetének fontos mérföldkövét jelzi. A Francia Forradalom után az 1790-es években a pornográfia elveszítette politikai felhangjait, és egyre inkább a társadalmi korlátokat kezdte feszegetni – így de Sade, ahelyett, hogy politikai figurákat vett volna célba, a konvencionális moralitás területeit támadta. Számos művében de Sade elsősorban a testnek a gyönyörhajhászásban való teljes megszűntetésére koncentrált – emiatt egyesek dühöngő őrültnek és a rossz megtestesítőjének, mások pedig


briliáns filozófusnak és a káosz prófétájának tartották

Írásaiban sokszor érintett olyan dolgokat, melyek a mai napig témái a pornográfiának. A nyárspolgári erkölcsöket próbálta meghazudtolni, ugyanakkor minden – morális és szexuális – érték teljes megfordításáról álmodozott. Sade gondolatai a felcserélt érték-pólusokról a Justine és Juliette regényekben fogalmazódtak meg, amelyekben egyszersmind fellelhetők a 20. századi egzisztencializmus és nihilizmus csírái.

Donatien Alphonse Francois de Sade arisztokrata családban született 1740-ben. Fiatal éveiben ugyanolyan kicsapongó módon élt, mint korának bármely fiatal, arisztokrata sarja, míg nagy politikai befolyással rendelkező mostoha-anyja kieszközölte, hogy bezárják.

Sade raboskodása jó alkalom volt arra, hogy tehetetlen haragját Istenen, az államon, a nőkön és rokonain töltse ki (ezek az erők szerinte ellene szövetkeztek). Összesen 27 évet töltött börtönben: miután az ancien régime alatt raboskodott, a forradalmárok másodszor is elmegyógyintézetbe kényszeríttették.


De Sade a nyárspolgári erkölcsöket
próbálta meghazudtolni
De Sade-t nem lehet szexuálisan izgató anyagok írásával vádolni:

rögeszméje inkább az istenkáromlás, ami arra utal, hogy mániája nem szexuális, hanem vallási természetű volt. Munkái nagyon nehezen olvashatóak: stílusa túlzottan didaktikus, megszállott, ezenfelül túlontúl sokat ismétli önmagát. Érdekes azonban megfigyelni azt, ahogyan de Sade a nemekkel játszik: polimorf (sokalakú) világot épít fel, melyben a szexuális különbözőségek elhalványulnak, sőt, eltűnnek.

Ez a világ nem nőkre és férfiakra, hanem urakra és rabszolgákra oszlik. A Juliette-beli orgiákban például nagyon gyakran felcserélődnek a nemi szerepek: a nők agresszívek, a férfiak pedig egymással szeretkeznek. Bestialitás, anális közösülés – bármi jöhet, míg az nem "normális", heteroszexuális kapcsolat.

De Sade Julietteje a Pápával osztja meg orgiák és tortúrák során szerzett tapasztalatait. A prostituáltból lett tanárnő de Sade filozófiájának megtestesítője.

Bizonyos értelemben ugyanakkor Juliette figurája gúnyos utalás a korabeli tucatregények főhősnőire, akik féltve óvják szüzességüket. Az erény meghurcoltatása, amelyről úgy tartják, hogy az de Sade legértékesebb hozzájárulása a 18. századi irodalomhoz, eredetileg 2 hét alatt íródott. Később, 1797-ben azonban újraírta, és az Új Justine néven a Juliette előszavának szánta.


Nem nők és férfiak, hanem urak
és rabszolgák
A sztori bizarr keveréke gyönyörnek és brutalitásnak:

főszereplője egy erényes leány, akit kínzói korbáccsal és tüzes vassal gyötörnek. Az ártatlanság lerombolása, főleg, ha az egy gyönyörű, fiatal nő, de Sade kedvenc témái közé tartozott. kiváló alkalmat adott a vallás kipellengérezésre és az Isten által elhagyott világmindenség ünneplésére, melyben az egyedüli "hősök" azok, akik kínozzák és megölik áldozataikat.

A legrövidebb és talán legkevésbé szadisztikus de Sade írásai közül a Filozófia a budoárban. Az írás egy 15 éves lány fokozatos szexuális beavatásáról szól néhány szabados férfi és egy nő által. A könyv hét dialógusból áll, melyekben Eugenie-t felvilágosítják az igazságról, politikáról és világról. Az igazságot természetesen kegyetlen és erőszakos módon hozzák tudomására, azonban Eugenie igen lelkes tanítvány, és a történet végére már hozzájárul, hogy anyja is szexuális erőszakot szenvedjen el.


Sade most sem hazudtolja meg önmagát:

a vallást és erényt megvetendő dolgokként tünteti fel, míg az erőszak és kegyetlenség szerinte a természet igaz törvénye. Fontos (bár nem könnyű) Sade-t némi iróniával olvasni, mivel csak így lehet megérteni annak kicsavart élet-paródiáját. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a Filozófia a budoárban akkor született, amikor az 1794-ben, a terror uralma idején, cellájából végignézte, amint több mint 1.800 férfit és nőt lefejeznek.

Aretinohoz hasonlóan Sade arra használta a pornográfiát, hogy lerombolja a szociális kódokat – ebben azonban mindenkinél messzebbre ment. Munkáinak nagy többsége a 20. századig nem volt hozzáférhető a nagyközönség számára, és úgy hírlik, hogy a British Museum tiltott könyvek gyűjteményében például csak a múzeum felhatalmazottja, valamint a Canterbury-i érsek jelenlétében olvashattak az érdeklődők de Sade-kéziratokat.

fordította: Sipos Zoltán

(folytatás következik)


  • Megosztás:




HIRDETÉS






SZAVAZÓGÉP

Te mivel eszed a görögdinnyét?

Puszta kézzel 4
Kanállal 16
Csak szájjal 7
Késsel-villával 7
Késsel-kézzel 76
Amivel épp sikerül 9
Sóval 2
Semmivel: utálom a dinnyét 5

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS