• Megosztás:
  •  Sárm RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 18:52 GMT +2, 2003. november 20.

Marianna Beck
A PORNOGRÁFIA GYÖKEREI
De Sade filozófiájának megtestesítője: a prostituáltból lett tanárnő


Inkább az istenkáromlás, mint a pornográfia a de Sade márki rögeszméje, bár írásai a mai pornó-bizniszben sem számítanak elavultnak. Írásaiban mind a morális értékek, mind nemi szerepek felcserélődnek.


HIRDETÉS






De Sade márki munkássága a pornográfia történetének fontos mérföldkövét jelzi. A Francia Forradalom után az 1790-es években a pornográfia elveszítette politikai felhangjait, és egyre inkább a társadalmi korlátokat kezdte feszegetni – így de Sade, ahelyett, hogy politikai figurákat vett volna célba, a konvencionális moralitás területeit támadta. Számos művében de Sade elsősorban a testnek a gyönyörhajhászásban való teljes megszűntetésére koncentrált – emiatt egyesek dühöngő őrültnek és a rossz megtestesítőjének, mások pedig


briliáns filozófusnak és a káosz prófétájának tartották

Írásaiban sokszor érintett olyan dolgokat, melyek a mai napig témái a pornográfiának. A nyárspolgári erkölcsöket próbálta meghazudtolni, ugyanakkor minden – morális és szexuális – érték teljes megfordításáról álmodozott. Sade gondolatai a felcserélt érték-pólusokról a Justine és Juliette regényekben fogalmazódtak meg, amelyekben egyszersmind fellelhetők a 20. századi egzisztencializmus és nihilizmus csírái.

Donatien Alphonse Francois de Sade arisztokrata családban született 1740-ben. Fiatal éveiben ugyanolyan kicsapongó módon élt, mint korának bármely fiatal, arisztokrata sarja, míg nagy politikai befolyással rendelkező mostoha-anyja kieszközölte, hogy bezárják.

Sade raboskodása jó alkalom volt arra, hogy tehetetlen haragját Istenen, az államon, a nőkön és rokonain töltse ki (ezek az erők szerinte ellene szövetkeztek). Összesen 27 évet töltött börtönben: miután az ancien régime alatt raboskodott, a forradalmárok másodszor is elmegyógyintézetbe kényszeríttették.


De Sade a nyárspolgári erkölcsöket
<br />
próbálta meghazudtolniDe Sade a nyárspolgári erkölcsöket
próbálta meghazudtolni
De Sade-t nem lehet szexuálisan izgató anyagok írásával vádolni:

rögeszméje inkább az istenkáromlás, ami arra utal, hogy mániája nem szexuális, hanem vallási természetű volt. Munkái nagyon nehezen olvashatóak: stílusa túlzottan didaktikus, megszállott, ezenfelül túlontúl sokat ismétli önmagát. Érdekes azonban megfigyelni azt, ahogyan de Sade a nemekkel játszik: polimorf (sokalakú) világot épít fel, melyben a szexuális különbözőségek elhalványulnak, sőt, eltűnnek.

Ez a világ nem nőkre és férfiakra, hanem urakra és rabszolgákra oszlik. A Juliette-beli orgiákban például nagyon gyakran felcserélődnek a nemi szerepek: a nők agresszívek, a férfiak pedig egymással szeretkeznek. Bestialitás, anális közösülés – bármi jöhet, míg az nem "normális", heteroszexuális kapcsolat.

De Sade Julietteje a Pápával osztja meg orgiák és tortúrák során szerzett tapasztalatait. A prostituáltból lett tanárnő de Sade filozófiájának megtestesítője.

Bizonyos értelemben ugyanakkor Juliette figurája gúnyos utalás a korabeli tucatregények főhősnőire, akik féltve óvják szüzességüket. Az erény meghurcoltatása, amelyről úgy tartják, hogy az de Sade legértékesebb hozzájárulása a 18. századi irodalomhoz, eredetileg 2 hét alatt íródott. Később, 1797-ben azonban újraírta, és az Új Justine néven a Juliette előszavának szánta.


Nem nők és férfiak, hanem urak 
<br />
és rabszolgákNem nők és férfiak, hanem urak
és rabszolgák
A sztori bizarr keveréke gyönyörnek és brutalitásnak:

főszereplője egy erényes leány, akit kínzói korbáccsal és tüzes vassal gyötörnek. Az ártatlanság lerombolása, főleg, ha az egy gyönyörű, fiatal nő, de Sade kedvenc témái közé tartozott. kiváló alkalmat adott a vallás kipellengérezésre és az Isten által elhagyott világmindenség ünneplésére, melyben az egyedüli "hősök" azok, akik kínozzák és megölik áldozataikat.

A legrövidebb és talán legkevésbé szadisztikus de Sade írásai közül a Filozófia a budoárban. Az írás egy 15 éves lány fokozatos szexuális beavatásáról szól néhány szabados férfi és egy nő által. A könyv hét dialógusból áll, melyekben Eugenie-t felvilágosítják az igazságról, politikáról és világról. Az igazságot természetesen kegyetlen és erőszakos módon hozzák tudomására, azonban Eugenie igen lelkes tanítvány, és a történet végére már hozzájárul, hogy anyja is szexuális erőszakot szenvedjen el.


Sade most sem hazudtolja meg önmagát:

a vallást és erényt megvetendő dolgokként tünteti fel, míg az erőszak és kegyetlenség szerinte a természet igaz törvénye. Fontos (bár nem könnyű) Sade-t némi iróniával olvasni, mivel csak így lehet megérteni annak kicsavart élet-paródiáját. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a Filozófia a budoárban akkor született, amikor az 1794-ben, a terror uralma idején, cellájából végignézte, amint több mint 1.800 férfit és nőt lefejeznek.

Aretinohoz hasonlóan Sade arra használta a pornográfiát, hogy lerombolja a szociális kódokat – ebben azonban mindenkinél messzebbre ment. Munkáinak nagy többsége a 20. századig nem volt hozzáférhető a nagyközönség számára, és úgy hírlik, hogy a British Museum tiltott könyvek gyűjteményében például csak a múzeum felhatalmazottja, valamint a Canterbury-i érsek jelenlétében olvashattak az érdeklődők de Sade-kéziratokat.

fordította: Sipos Zoltán

(folytatás következik)


  • Megosztás:




HIRDETÉS






SZAVAZÓGÉP

Európai főügyész lesz Kövesi?

Igen, mert példát akarnak vele statuálni 68
Nem, bár szerintem ő kellene legyen 9
Igen, mert jó szakember 183
Nem, mert szakmailag nem alkalmas 11
Igen, bár nem érdemelte ki 16
Nem, mert erkölcsileg nem alkalmas 59
Igen, mert az EP is őt támogatja 14
Fogalmam sincs 46

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS