| |
Marianna Beck Angliában rájönnek, nem a szex, hanem a politikai felforgatás és a blaszfémia veszélyes – így John Clelandet 1748-as Fanny Hill című erotikus klasszikusa miatt kevésbé zaklatják. A mű a leggyakrabban fordított brit regény lett.
HIRDETÉS A britek a francia szabados irodalom klérus-ellenességét politikai fenyegetésként érzékelték: úgy gondolták, hogy ha a lakosság tömegével olvashat istenkáromló alkotásokat, az okvetlenül felkeléshez fog vezetni. 1748-ban azonban a brit erotikus klasszikus is megíródott: John Cleland Memoirs of a Woman of Pleasure-e. Ismertebb nevén a Fanny Hill a történelem leggyakrabban kiadott és fordított brit regénye lett, mely az Egyesült Államokban csupán 1963-tól, Nagy-Britanniában pedig 1970 óta legális. Tagadhatatlan, hogy Clelandot nagymértékben befolyásolta a szabados francia irodalom. Cleland gyorsan abbahagyta tanulmányait, katonaként Indiába utazott, majd az East India Company-nél futott be karriert. Azonban visszatérve Angliába a szerencse elhagyta, és gyorsan az adósok börtönébe került. Úgy tartják, a Memoirs of a Woman of Pleasure első változatát a börtönben írta át. Egyes kutatók szerint Cleland az adósságoktól szabadulni akarván írta meg a könyvet, azonban azzal mindenki egyetért, hogy a regény első változata korábban, az 1730-as években született. Amikor a könyv 1748-49-ben megjelent, Clelandnak és kiadójának nem esett bántódása – bár London püspöke ezt a könyvet jelölte meg két kisebb földrengés okaként, és vádat akart emelni. „Aljas könyv, mely sérti a vallást és jó ízlést, és szégyen a kormányzat becsülete, valamint az ország törvényei számára” – áll a püspök egy levelében. A könyv megjelenése után néhány hónappal azonban elfogatóparancsot adtak ki Cleland és kiadója ellen, részint a püspök tiltakozása miatt – azonban valószínű, hogy letartóztatásuk fő oka az volt, hogy közben Cleland volt egy névtelen, kormányt kritizáló politikai vitairat szerzője. Gyorsan szabadon engedték őket, és Cleland nekiállt, hogy újraírja a könyvet – mintegy harmadára húzva és kihagyva az explicit részeket (többek közt egy homoszexuális jelenetet is, mely hatalmas felháborodást keltett). Ekkor adta könyvének az új, Fanny Hill címet is. A könyv új verziója még egy letartóztatást eredményezett, de úgy tűnik, a vádat ejtették. Sőt, bármennyire furcsa, úgy tűnik, Cleland-nak még haszna is származott ebből, mivel egy jótevője akadt bizonyos John Earl Granville személyében, aki elintézte neki, hogy kevés évi jövedelemhez juthasson. Ehhez persze az is szükséges volt, hogy Cleland a trágár művek helyett a kormányzatot kedvező színben beállító írásokat írjon. Kiadója továbbra is árulta a cenzúrázott verziót, azonban az első változat kalóz-kiadásai évszázadokon keresztül sokkal kelendőbbek voltak egész Európában. A Memoirs of a Woman of Pleasure formáját tekintve egyes szám első személyben írott levelekből áll, egy meg nem nevezett "Madam"-nak címezve, és mely levelekben Fanny élete botrányos mozzanatairól vall – azonban ahelyett, hogy negatívan állítaná be kalandjait, inkább csiklandozza és felizgatja az olvasót. Cleland munkája azért forradalmi, mert szexualitáshoz való hozzáállása pozitívnak mondható. Amikor a regények tele voltak olyan szereplőkkel, akik súlyosan bűnhödtek, ha áthágták a morális szabályokat, Fanny szexuális kalandjainak lefolytatása után is nyugodt, polgári életet él. A könyv mind férfi-, mind női figurái is éreznek szexuális vágyat: anarchista üzenet ez olyan időkben, amikor tisztességes nőket vissza kellett volna taszítsák az ilyetén gondolatok. Cleland nyelvezete ugyancsak szokatlan, mivel egyáltalán nem használ trágár szavakat: nem próbál nyelvi tabukat feszegetni, és így a szexuális metafora mesterévé válik. A pletykák szerint Cleland azért írta meg a Memoirs – t, hogy bizonyítsa: lehet szexről írni trágár szavak nélkül. A “fasz” és “pina” szavak használata helyett Cleland eufemizál: több, mint 50 metaforát talál ki a péniszre – ilyenek „a mulatozás fő testrésze”, „tolvajkulcs”, vagy a „szerelem cuclija”. Vagina helyett „a szerelem puha laboratóriuma”, „kéjre éhes kanális” vagy „az öröm szakadéka” kifejezéseket használja. Sajnos Cleland sosem keresett egyetlen fityinget sem a Memoirs kiadásából, sem pedig kalózmásolataiból. A Fanny Hillnek megírta ugyan a folytatását, a Memoirs of a Coxcomb-ot, de közben kikerült az irodalmi érdeklődés középpontjából, és 1789-ben meghalt. A pornográfia-ellenes bűnvádi eljárások ritkák voltak a 18. századi Angliában, bár pornográf művek megjelentetése törvénybe ütköző cselekedet volt. A Memoirs így zavartalanul terjedt, és úgy tűnik, a kormányzat kevésbé avatkozott bele. Ez alól természetesen kivételt képezett az, amikor a szexuális tevékenység politikai kritikával vagy istenkáromlással társult. Bár az obszcenitás elleni nagy kampányok csak a 19. század elején kezdődtek, a 18. század vége felé világos volt, hogy a hatalom egyre kevésbé toleráns az ilyen írásművekkel szemben. A nagy változás 1787-ben következett be, amikor III. György király a kicsapongások ellen rendeletet adott ki, mivel nagyon sok “kicsapongó” anyag Franciaországból származott, ami fokozta az angolok felforgató irodalomtól való félelmét: nem szabad elfelejteni, hogy akkor Franciaország a forradalom küszöbén állt. Fordította: Sipos Zoltán (folytatása következik) HIRDETÉS Szex templomokban és kolostorokban Pozitúrák, amelyek piacot teremtenek |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|