• Megosztás:
  •  Sárm RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 18:30 GMT +2, 2003. szeptember 17.

Marianna Beck
A PORNOGRÁFIA GYÖKEREI
Pozitúrák, amelyek piacot teremtenek


A XVI.-XVII. századi pornográf munkák elsősorban politikai célzattal íródtak: Pietro Aretino úttörő könyve, az I modi a romlott vatikáni udvarnak adott fricska, ugyanakkor megalapozta a műfaj iránti igényt.


HIRDETÉS






A nemi kapcsolatot a különböző kultúrák több ezer év leforgása alatt sokféle módon írták le, azonban explicit képek és szövegek egymás mellé helyezése a néző felizgatása és/vagy a társadalmi normák megsértése céljából nyugati találmány -- írja Marianna Beck A nyugati pornográfia gyökerei című tanulmányában. A pornográfia fejlődéséhez a nyomtatás felfedezése, az elbeszélő műfajok fejlődése, valamint a középosztály megerősödése mind hozzájárultak.

A történelem során a pornográfia politikai, illetve szexuális összetevője közti egyensúly ingadozik: a XVI. századi Olaszországban a politikum sokkal hangsúlyosabb szerepet játszik a pornográf irodalomban, mint a XIX. századi Angliában, amikor a fő cél az olvasó felizgatása volt.

A XVI.-XVII. század európai irodalmában az első pornográf művek elsődleges célja a politikai felforgatás volt: Mária Antónia királynő egy orgia közepette való ábrázolása hatásos eszköz volt az arisztokrácia túlkapásainak érzékeltetésére, az amúgy is érzékeny tömeg dühének felszítására a Francia Forradalom idején.

A XX. században a pornográfia saját kereskedelmi és művészeti piacot hozott létre, inkább a szexualitás dokumentációja, mint politikai eszköz lévén. Azonban nehéz lenne tagadni, hogy a pornográfiának még mindig megvan a felforgató ereje, továbbra is félelmet és iszonyatot kelt: észrevehető, hogy minden szexuálisan visszataszítónak tartott képre vagy szövegre a "pornográf" kifejezést használják. A pornográfia szerepének elemzése kimutatja, hogy az utóbbi néhány száz évben annak felbecsülhetetlen értéke volt:


Megkérdőjelezte a hatalmat --

ugyanakkor a rögzített szexuális szerepek miatti társadalmi félelmet tükrözte. Ha valakit az európai pornográfia atyjának lehet nevezni, akkor az Pietro Aretino: az általa írt I modi (Pozitúrák, vagy A módok) ebben a műfajban a nyugati világ első könyve. A könyv 16 explicit tartalmú szonettet, valamint ugyanannyi, különféle testhelyzetben szeretkező pár metszetét tartalmazza.

A reneszánsz művészek számára a pogány mítoszok figurái jó kifogást szolgáltattak az egyébként tiltott erotikus jelenetek megfestésére. Az éppen szeretkező Jupiter Giulio Romano műveA reneszánsz művészek számára a pogány mítoszok figurái jó kifogást szolgáltattak az egyébként tiltott erotikus jelenetek megfestésére. Az éppen szeretkező Jupiter Giulio Romano műve


Az 1492-ben született Aretino volt egyike azon első íróknak, akik tiltott művek megírására vállalkoztak a feljövőben levő nyomtatott kultúra számára. Aretino a Velencei Köztársaság lakosa, újságíró, publicista, vállalkozó és műkereskedő, aki politikai értekezésekből és esszéírásból élt. A reneszánszkori Olaszország társadalmi és politikai helyzete, valamint a köznép körében egyre terjedő írástudás tette lehetővé, hogy Aretino megírja és terjessze az I modit.

A reneszánsz humanizmus népszerűsége a klasszikus antikvitás iránti rajongást eredményezte: az értelmiségiek jártasságra tettek szert a latin és görög kultúrában, de Cicerón és Vergiliuson kívül Ovidius és Catullus sikamlós történeteit is olvasták. Képzőművészek számára a pogány mítoszok alakjai kitűnő ürügyet szolgáltattak arra, hogy meztelen alakokat, valamint erotikus jeleneteket ábrázoljanak.

Bár élő személyek meztelen testének ábrázolása tilos volt, meztelen istenek és istennők, szatírok és nimfák nem szerepeltek a tiltólistán. Az erotikus feszültség még vallásos témájú képeken -- így Szűz Mária és Jézus, valamint bibliai jelenetek ábrázolásakor is -- jelen volt. A közhangulatból eredően Aretino szexuális témájú írásainak adott volt az olvasóközönsége.

Az I modi kiadásában három fontos reneszánsz művész játszott szerepet: Aretino, Guilio Romano és Marcantonio Raimondi. Minden 1524-ben kezdődött, amikor a manierista Romano 16,


közösülő párokat ábrázoló jelenetet rajzolt a Vatikán falaira


Egyes feltételezések szerint bosszúból, mivel VII Kelemen pápa halogatta a tőle rendelt festmények kifizetését, bár hihető az a feltételezés is, hogy Romano megbízásra festette a jeleneteket. Tudjuk, hogy mesterét, Rafaellot egyszer felkérték rá, hogy egy vatikáni kardinális fürdőszobájának falait erotikus jelenetekkel díszítse.

Aretino-nak a határtalan szexualitásról való elképzelései szerint a nők ugyanúgy kifejezhetik vágyaikat, mint a férfiak. Aretino halála után az akrobatikus szex szinonimája az Aretino-nak a határtalan szexualitásról való elképzelései szerint a nők ugyanúgy kifejezhetik vágyaikat, mint a férfiak. Aretino halála után az akrobatikus szex szinonimája az "Aretinói pozíció" lett


Egy másik kulcsfigura Raimondi, aki korának egyik legjobb vésnöke: ő a római felső osztályok számára illusztrált réztányérokat Romano 16 jelenetével. A felháborodott pápa elrendelte az összes réztányér megsemmisítését, az I modi újranyomására vállalkozókat pedig halálbüntetéssel fenyegette. Romano elmenekült a városból, Raimondit lecsukták, míg a nagy hatalommal bíró Mediciek és Aretino közben nem jártak érdekében.

Nem egészen világos, hogy Aretino Raimondi letartóztatásának hallatára, vagy pedig annak kiszabadulása után írta meg 16 szonettjét, de ez talán nem is olyan lényeges: az I modi második kiadása már az Aretino 16 szonettjével együtt jelent meg, a pápai udvar hatóságainak zaklatása céljából. Aretino-nak híres-hírhedt szabadúszó újságíróként már sikerült nagyhatalmú ellenségeket szereznie, az I modi pedig kiváló lehetőséget nyújtott az irritálásukra.


Pietro Aretino, a rosszfiú (1492-1556)Pietro Aretino, a rosszfiú (1492-1556)
Gyanítható, hogy a szonettekben szereplő egyes nevek


hírhedt kurtizánok, illetve figyelemre méltó személyiségek nevei. A könyv új kiadását ugyancsak megsemmisítették -- csak néhány töredék, valamint egy feltehetőleg ugyanabban az évben (1527) készült újranyomása maradt fenn.

Végső soron a katolikus egyház azért ítélte el Aretino munkáját, mert szexuális témájú írásaival az elitek -- köztük a pápai udvar -- romlottságát kritizálta, illetve hozta nyilvánosságra. Aretino ugyanakkor egy más, radikális felfogással is kísérletezett. Egy olyan utópikus világ megteremtésére törekedett, ahol a nők a férfiakhoz hasonlóan kifejezhetik nemi vágyaikat.

Munkája az érosz megéneklése, az egyházi elnyomás évszázadaira való reakcióként. A hatást nem utolsósorban a nyelvi tabuk átlépésével éri el: nem eufemizál, hanem a lehető legtrágárabb -- fasz, pina, baszás -- kifejezéseket használja.

Aretino hatása a pornográfia fejlődésére nem ért véget az I modival. Az 1539-ben kiadott Hetérák tudományában két római kurtizán a prostituáltak, férjes asszonyok illetve az apácák nemi életét hasonlítja össze -- mint a beszélgetésből kiderül, nagyjából hasonló nemi életet élnek. Bár a dialógus mint irodalmi műfaj az ókori görög irodalomban gyökerezik, Aretino a Hetérák tudományával nagymértékben hozzájárult a műfaj újrafelfedezéséhez a következő két évszázadban.

Az Aretino utáni dialógusok nem feltétlenül az olvasó szexuális felizgatása, hanem inkább információközlés céljából íródtak: az alaphelyzet azonos a Hetérák tudományával: egy idős, tapasztalt nő szexről beszélget egy fiatalabbal. Aretino halála után is nagy hatással volt a képzőművészekre és írókra: azon kívül, hogy Aretino munkássága alapozta meg a szexuálisan explicit anyagok piacát, az I modi után a pornográfia politika, illetve a vallásellenes felforgatás eszköze is lett.

fordította: Sipos Zoltán


(folytatás következik)


  • Megosztás:




HIRDETÉS






SZAVAZÓGÉP

Szerinted ki nyeri meg az államfőválasztást?

Klaus Johannis 459
Viorica Dăncilă 57
Kelemen Hunor 869
Dan Barna 132
Mircea Diaconu 26
Theodor Paleologu 29
Fogalmam Sincs 45
Hát Ion Iliescu, ki más? 137
Teljesen mindegy 700

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS