Fülöp Noémi Egy-egy tetovált idézet emlékeztethet a gyászra, a reményre, vagy hordozhat életfilozófiát – de nem árt ügyelni a helyesírásra. [kommentekkel]
HIRDETÉS 2003-ban Shelley Jackson írónő bejelentette, hogy 2095 szavas novelláját szavanként emberekre tetoválva szeretné kiadni. A kísérletre a szükségesnél jóval több önkéntes jelentkezett – voltak köztük barátok, akik egyazon mondat részeivé szerettek volna válni, de jelentkezett magándetektív és állatkerti gondozó is. A novella egyébként soha nem jelent meg nyomtatásban – csak azok olvashatták, akik hordozzák egy-egy szavát. Angelina Jolie jó ideje visel egyik karján egy Tennessee Williams-idézetet: A prayer for the wild at heart, kept in cages (Imádkozz a vadszívűekért, akik csapdában vergődnek). A hasán pedig egy latin nyelvű idézet olvasható: quod me nutrit me destruit (ami táplál, az pusztít el) – a média jó ideig csámcsogott azon, ki lehet a szerzője. Végül Nigel Rees, a BBC műsorvezetője azonosította be a mondatot, egy olyan játékban, amelyik éppen a gazdátlan idézetek szerzőjének megkereséséről szólt: Christopher Marlowe drámaíróról volt szó. A bőrre varrt irodalom azóta valóságos divathullámmá vált, a tetoválószalonok pedig felszerelték magukat egy-egy idézetgyűjteménnyel. Sokak számára ugyanis a testükön viselt szöveg nem életük egy-egy meghatározó olvasmányát, netán dalszövegét viseli. Egyszerűen hallották valahol a szavakat, és találónak érezték őket – de megtörténhet a dolog fordítva is: egy bizonyos lelkiállapotra keresik a megfelelő idézetet. Jennifer például, az irodalmi tetoválásokat gyűjtő Contrariwise blog egyik szereplője, egy Goethe-idézetet visel a testén – azonban a verssor szerzője nem jelent számára többet, mint “egy német drámaíró, akihez rengeteg nagyszerű idézet kötődik”. Becca a Zabhegyezőből varratott idézetet magára, bár bevallja: nem rajong a regényért, ám a szavak pontosan kifejezték azt, amit érzett. A legtöbb irodalmi tetoválás viselője azonban nem csak az idézethez, hanem az egész műhöz erősen kötődik. A legnépszerűbb író az irodalmi tetoválást viselők körében kétségkívül Kurt Vonnegut: a Contrariwise külön gyűjteményt nyitott a legelterjedtebb idézet, Az ötös számú vágóhíd című regényből származó So it goes (Így megy ez) számára. A szerzők célja annyi tetoválást összegyűjteni, ahányszor az idézet szerepel a regényben – azaz 116-ot. Vonnegut idézete egyesek számára szeretteik halálával segített megbirkózni – Aaron például azután tetováltatta magára a szavakat, miután kedves macskája elpusztult. A The Daily Telegraph irodalmi tetoválásokról szóló cikkének kommentelői között pedig akad olyan, akit egy dalszöveg emlékeztet elhunyt nagyanyjára. “ Amikor a nagyim meghalt, szerettem volna magammal hordozni egy részt belőle, ezért a hátamra tetováltattam azt, hogy Somewhere somehow (valahol valahogyan), ami egy Wet Wet Wet dalszöveg. Valószínűleg rajtam kívül senkinek nem jelent semmit – de ez volt a kedvenc dala” - meséli miss K. Aztán hozzáteszi, később édesanyja és nagynénje is ugyanezt az idézetet tetováltatták magukra a nagymama emlékére. Az már ritkább, hogy valaki egy egész versszakot – vagy netán egy egész verset varrasson magára. Amy K. Emily Dickinson Hope is the Thing With Feathers (Tollas kis jószág a remény) című versének első szakaszát tetováltatta az oldalára: Tollas kis jószág a remény / Lelkünk ágára ül, / Fújja szövegtelen dalát, / És sohasem némul el. Az idézet mögött filmbe illő történet rejlik: a fél fülére süket Amy végzős korában teljesen elveszítette a hallását. “A legrosszabb időben történt, az iskolai tánccsapat tagja voltam, akkor felvételiztem egyetemre. Nem ismertem senki magamhoz hasonlót. Nagyon egyedül voltam” - meséli a lány. Amynek Dickinson verse segített megtalálni a maga reménymadarát, és abban is, hogy ne adja fel, amíg egy implantátum révén vissza nem kapta hallását. “Amikor az irodalmat a testünkbe karcoljuk, megpróbáljuk a metafizikait fizikaivá tenni. A legfelszínesebb módon vesszük magunkhoz a tetovált irodalmat, beivódás helyett csupán beíródva. Máshogy mondva, az irodalmi tetoválások megmaradnak a bőr felszínén, dicsekvők és sekélyesek egyben” - fogalmaz Shirley Dent, a The Guardian bloggere, maga is egy irodalmi tetoválás tulajdonosa. De gyorsan hozzáteszi: “És mégis, és mégis – egyik-másik irodalmi tetoválás valóban nagyszerű.” Kivéve, ha hiba csúszik a szövegbe. A Contrariwise egész gyűjteményt állított össze helyesírási hibákból, amelynek élén Hayden Panettiere színésznő tetoválása szerepel. A 19 éves sztár olaszul tetováltatta magára: Vivere sensa rimipianti, azaz megbánás nélkül élni – az egyetlen gond a dologgal, hogy helyesen rimpianti-nak írják. Szívás. HIRDETÉS Figyelem! Megjegyzése csak moderálás után jelenik meg.
2. wandor De a sensa-t már csak a szerző írta el, holott egy cikkben talán fontosabb a helyesírás mint egy tetováláson...
1. malacka Sőt, kedves Szerző, a sensa-t meg senza-nak! |
SZAVAZÓGÉPSzerinted támadni fognak az oroszok Ukrajnában?
|